Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csaba László: Hans-Hermann Höhmann - Heinrich Vogel (szerk.): Kelet-Európa gazdasági problémái és a kelet-nyugati kapcsolatok
ni követeléseinek és tartozásainak létezése, az aktívumok »levásárolhatóságának« nem ritka hiánya ugyan nyilvánvalóan akadályozza a pénzügyi előrelépést, de ha az utóbbi elmarad, akkor az átutalhatóság hiánya leplezi is a hibákat, nehezíti a tájékozódást, tehát végül is konzerválhatja a reálszféra fogyatékosságait, akadályozza a multilateralitás térhódítását.” (ij°. 1.) A makrointegrációt illetően a szerző feltételezi, hogy a döntéshozatal bonyolultabbá, komplexebbé válása - az EK-tól eltérőennem jár együtt a KGST szerveinek elbürokratizálódásával és a különféle hatósági szervek szaporodásával, hanem a meglevő intézmények hatékonyságának javításával kezelhető lesz. Az integrációelmélet szerint a nemzetközi mikrogazdasági tömörülések egy bizonyos ponton elérik azt a határt, amelyen célszerű lehetővé tenni a tagországok közötti munkaerő-áramlást. Bár már ma is találunk erre nem egy példát, Izikné Hedri Gabriella azt föltételezi, hogy ez a jövőben a KGST-ben sokkal nagyobb mértékűvé válik. Ennek kibontakozása tulajdonképpen csak egyik összetevője annak a folyamatnak, amelyben a tagországok lakossága kulturális és - ha szabad így fogalmaznunk - mindennapi értelemben egymás felé fordul, a partnerországok népeinek megismerésére törekszik. Ennek természetesen előfeltétele az idegen nyelvek mainál nagyságrenddel szélesebb körű ismerete. Joggal állítja tehát a szerző, hogy a nyelvtudás legalább olyan fontos, mint a számítógépek kezelésének ismerete, s ezért ennek megfelelő figyelmet érdemel. A szocialista együttműködés távlatait bemutató igényes, sokoldalú, számtalan eredeti gondolatot fölvető könyvével Izikné Hedri Gabriella jelentős mértékben járul a jövőbe vezető utaknak nemcsak a kereséséhez, hanem - bizton állíthatjuk - a legjobb út megtalálásához is. Halm Tamás HANS-HERMANN HÖHMANN- HEINRICH VOGEL (sZerk.) : Kelet-Európa gazdasági problémái és a kelet-nyugati kapcsolatok (Osteuropas Wirtschaftsprobleme un die Ost-West Beziehungen) Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden, 1984, 308 1. A kölni Bundesinstitut für ostwissenschaftliche und internationale Studies sorozatának 14. köteteként látott napvilágot ez a könyv. A Kelet-Európa-kutatás neves NSZK-beli, amerikai, angol, francia és osztrák szakértői azt vizsgálják, miként hat a kelet-nyugati politikai és gazdasági kapcsolatok fejlődési lehetőségeire és távlataira az, hogy az 1980-as évek elején kiéleződtek a KGST-tagországok gazdasági problémái. Tanulmánykötetről lévén szó, természetes, hogy a szerzők mind koncepcionális kérdésekben, mind következtetéseikben különféle álláspontokat alakítanak ki. Mégis közös bennük a meggyőződés: Nyugat-Európa országainak nem érdeke, hogy a földrész másik felén a gazdasági feszültségek válsággá fokozódjanak. Téves számításon alapul továbbá a Reagan-kormány konfrontációs irányzata, amikor úgy véli, hogy mindez a belső gazdasági nehézségekkel párosulva a Szovjetunió és a többi KGST-ország társadalmi rendszerének közeli összeomlásához vezethet. Minden szerző hangsúlyozza azt, hogy menynyire indokolatlan az Egyesült Államok kormányzatának és más elemzőknek az a gyakorlata, hogy a KGST-t monolitikus tömbként, Ostblockként fogják fel, és elvonatkoztatnak az egyes országok sajátos helyzetét meghatározó lényeges különbségektől. így nem meglepő, hogy a differenciálatlanul alkalmazott gazdasági korlátozások többnyire nem is azokat sújtják, akiket büntetni akarnak vele. Mint Hardt, Vogel, Bornstein és Schröder részletesen bizonyítja, a kereskedelmi, hitelés egyéb korlátozások fő terheit eddig is a kis kelet-európai országok viselték. Ez értelemszerűen áll az ellenkezőjére is: az enyhülésből is Kelet-Európa nyerhet a legtöbbet. Ez lényegében szükségszerű is, hiszen méreteiknél fogva ezek az országok aránytalanul jobban vannak ráutalva a nemzetközi munkamegosztásra. Nyugat-Európa kereskedői és pénzintézetei, valamint az őket támogató kormányok nem Kelet-Európának tesznek szívességet, hanem saját gazdasági érdekeiket követik, és politikai lehetőségeiket érvényesítik, ami*39
