Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - SZEMLE - Ustor Endre: Gazdasági erőszak a nemzetközi kapcsolatokban (Adalék a "gazdasági háborúk" témaköréhez)

A meghatározás körvonalai

A világ országainak nagyobb része egyetért abban, hogy a gazdasági kényszer, erőszak, agresszió a nemzetközi kapcsolatokban jogellenes, tilos cselekmény.

Az a kérdés azonban, hogy milyen cselekmény, magatartás valósítja meg a nemzetközi jogilag tilos erőszakot, a gazdasági agressziót meglehetősen tisztázatlan.

Bowett e nehézségek megoldására azt a gondolatot veti fel, hogy a gazdasági intézkedések megengedett vagy tiltott voltát a károkozási szándék hiánya vagy megléte alapján kellene megállapítani.35

Helyesen sorolja fel Bowett a gazdasági nyomást megvalósító cselekmény jogtalan voltát kizáró okokat. Eszerint nem jogtalan a gazdasági erőszak a következő esetekben:

1. A kérdéses intézkedést a Biztonsági Tanács határozta el az ENSZ alapokmányának 41. cikkelye alapján. (Az ott felsorolt példák: a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai, távírói, rádió és egyéb forgalom teljes vagy részleges felfüggesztése stb.)

2. Az intézkedés önvédelemből történt. Amint az alapokmány 2. cikk 4. pontja szerint egyébként tilos fegyveres erőszakot is jogossá teheti önvédelmi jellege, az egyébként jogtalan gazdasági nyomást is kimentheti az elkövető állam önvédelem esetén - írja Bowett. Ilyenkor természetesen bizonyítani kell az önvédelem előfeltételeinek meglétét, azt, hogy az intézkedéssel sújtott másik állam jogsértő magatartást tanúsított, amely az intézkedő állam biztonságát és függetlenségét veszélyeztette. Bizonyítani kell azt is, hogy a védelem más módja nem volt lehetséges, és hogy a reakció arányos volt a jogsértő magatartással.

j. Az intézkedés represszália címén történik. Bár a fegyverestől eltérően a gazdasági represszália a mai jogfelfogás mellett alighanem megengedett,36 az eset eléggé hipotetikus jellegű, mivel a kérdéses gazdasági intézkedést hozó állam az adott esetben magatartását vagy eleve jogosnak, vagy az önvédelem körébe esőnek fogja minősíteni. A represszália hagyományos feltételei:

a) nemzetközi jogi deliktum elkövetése az intézkedéssel sújtott állam részéről;

b) egyéb jogorvoslati utak kimerültek vagy nem álltak rendelkezésre;

c) az intézkedés csak a helyzet szükségességéhez mért és az elszenvedett sérelemmel arányos lehet.

Egy 1971-ben - angolul is - megjelent csehszlovák mű, amely azonban az 1970. évi ENSZ-nyilatkozatot már nem vehette figyelembe (csak az azt megelőző bizottsági tárgyalásokat), a következőképpen vélekedik: A gazdasági nyomásnak bizonyos arányokat kell elérni ahhoz, hogy gazdasági agressziónak minősüljön. „A vámok szokásos megállapítása, olyan kereskedelmi szerződések megkötése, amelyek egyes államokat előnyös, másokat hátrányos helyzetbe hoznak, és egyéb intézkedések, amelyek nem érnek el nagyobb arányokat (például az állam normális

129