Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Ustor Endre: Gazdasági erőszak a nemzetközi kapcsolatokban (Adalék a "gazdasági háborúk" témaköréhez)
azonban nemcsak hogy nem járnak fegyveres erő alkalmazásával (kivéve a tengeri blokádot, amelynek messzemenő gazdasági konzekvenciái vannak, de azt katonai jellegű rendszabálynak kell tekinteni), hanem azokat az állam rendszerint szuverenitása és saját diszkrecionális elhatározása alapján hajtja végre. Ellentétes kötelezettség híján az államnak szabadságában áll meghatározni vámrendszerét, korlátozni vagy megtiltani a behozatalt és a kivitelt. Ha más állammal kereskedelmi szerződést köt, a nagyobb politikai, gazdasági vagy pénzügyi erő előnyt jelenthet a gyengébb partnerrel szemben; de ez így van minden nemzetközi szerződéssel. Nehéz elképzelni, hogy az ilyen egyenlőtlenségeket hogyan lehetne megszüntetni az egész nemzetközi közösség szerkezetének megváltoztatása nélkül, anélkül, hogy az államok rendelkezési jogait nemzetközi szervekre ruháznák át.”24 Azóta sok minden történt, és a föntebb idézett közgyűlési határozatok és egyéb szövegek azt bizonyítják, hogy a világ nagyobb részében, nevezetesen a harmadik világ országaiban és a szocialista államokban az opinio juris, az uralkodó vélemény az, hogy a gazdasági erőszakot a mai nemzetközi jog és nevezetesen az ENSZ alapokmánya tiltja. Az alapokmány z. cikke 4. pontjának értelmezése körüli vita természetesen szélesebb, mint amennyinek ismertetésére most lehetőségük nyílik. Erre - különösen ami a szöveg előkészítő munkáit illeti - e helyütt nem térek ki. Ugyancsak nem foglalkozom azzal a téves, bár széles körben terjesztett nézettel, hogy a gazdasági erőszaknak agresszióvá minősítése utat nyit az előtt, hogy a gazdasági nyomást fegyverrel lehessen megtorolni.25 Az a nézet, hogy a gazdasági nyomás, erőszak sérti a mai nemzetközi jogot - igazságának erejénél fogva - a nyugati világ jogi irodalmába is behatolt. Érdekes olvasmány ebből a szempontból az a tanulmány, amelyet J. J. Paust és A. P. Blaustem amerikai egyetemi tanárok írtak, és az Egyesült Államok reprezentatív nemzetközi jogi folyóiratában tettek közzé.26 „Az alapokmány 2. cikkének 4. pontja többet tilt, mint a »fegyveres« erőszak alkalmazását és az azzal való fenyegetést” - írják az amerikai szerzők idézett tanulmányukban. A szerzők rövidlátó és megszorító értelmezésnek tartják azoknak a felfogását, akik úgy vélik, hogy „fegyveres erő alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, ne kerüljön sor többé”, de a kényszerítés egyéb (gazdasági, diplomáciai, ideológiai) eszközei nincsenek korlátozva. Ezeknek a nézeteknek a képviselői nem tudják teljesen megmagyarázni - folytatja a tanulmány -, hogy miért lenne kívánatos szabályozatlanul hagyni a „gazdasági agresszió” esetét, jóllehet az ilyen módon alkalmazott erőszak hatásfoka megközelítheti a fegyveres támadásét. A szerzők állásfoglalását magyarázza, hogy tanulmányukat az 1973. évi arab olajembergó nemzetközi jogot sértő voltának bizonyítására írták. Richard B. Lillich amerikai egyetemi tanár „Gazdasági kényszer és a nemzetközi jogrend”27 című cikkében azt kutatja, hogy mit mond a nemzetközi jog a gazdasági kényszerítésről? Tud-e anyagi jogszabályokat és eljárási módokat ajánlani a jelenlegi rendezetlen helyzetben? 126
