Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - SZEMLE - Ustor Endre: Gazdasági erőszak a nemzetközi kapcsolatokban (Adalék a "gazdasági háborúk" témaköréhez)

dója Kuba ellen. Nagy diplomáciai nyomással igyekszik az összes számba vehető államot arra kényszeríteni, tiltsák be a kereskedést Kubával, a hajóstársaságokat pedig arra, tagadjanak meg minden velük kapcsolatos szállítást. Az USA-nak ez a gazdasági háborúja durván sérti a nemzetközi jogot. Az ENSZ alapokmányá­nak (2. cikk 4. pont) értelmében a tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy min­denféle erőszakos fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell. Tilos tehát nemcsak a fegyveres kényszer, vagyis a fegyveres háború, hanem az erőszak alkalmazásának minden módja, tehát a gazdasági háború is.”3 Ennek a meghatározásnak az az érdeme, hogy idézi a mai nemzetközi jog alapvető szabályát4 viszont hibája, hogy nem alkalmazkodik az említett fogalom tartalmához, amiből zavar származik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ENSZ alap­okmányára épülő mai nemzetközi jogban nem a fegyveres háború a jogsértő, ha­nem a fegyveresen támadó állam, az agresszor magatartása az. A fegyveres önvédel­met gyakoroló állam magatartása nem.5 Ugyanígy nem a gazdasági háború tilos, hanem annak az államnak a magatartása, amely fegyveres erőszak alkalmazása nél­kül, gazdasági eszközökkel, intézkedésekkel - vagy ilyen intézkedésekkel való fe­nyegetéssel - kényszeríti rá akaratát vagy igyekszik azt rákényszeríteni egy vagy több más államra. A nemzetközi fórumokon és a nemzetközi jogi irodalomban az ilyen tilos tevékenység megjelölésére a gazdasági nyomás, gazdasági kényszer, erőszak, gaz­dasági agresszió kifejezések terjedtek el. Tilos-e? „A szocialista nemzetközi jogtudomány álláspontja egységes abban, hogy ez a fo­galom (az alapokmány 2. cikkének 4. pontjában említett erőszak fogalma) az erő­szak minden formáját felöleli... Nem megalapozott a polgári nemzetközi jogá­szok jelentős része által képviselt álláspont, mely az alapokmány idézett rendelke­zését csupán a fegyveres erőszakra akarja korlátozni.. .”6 A nemzetközi szerződések jogának kodifikálásával foglalkozó konferencián 1969. május 23-án egyhangúlag elfogadott (és a záróokmányhoz csatolt) nyilat­kozat is ünnepélyesen elítéli a katonai, politikai és gazdasági nyomás minden for­máját, amelyet valamely állam más állam ellen fejt ki avégből, hogy azt nemzet­közi szerződés létesítésére kényszerítse.7 Még nagyon sok nemzetközi jogilag jelentős szöveget idézhetünk, amely alá­támasztja azt a felfogást, hogy az államok közötti gazdasági erőszakot a nemzet­közi jog tiltja. Az ENSZ közgyűlése 1970. október 24-én, az ENSZ fennállásának 25. év­fordulóján konszenzussal elfogadta „Az államoknak az Egyesült Nemzetek alap­okmányával összhangban levő baráti kapcsolatait és együttműködését szabályozó nemzetközi jogi elvekről szóló deklarációt”.8 122

Next

/
Thumbnails
Contents