Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Ustor Endre: Gazdasági erőszak a nemzetközi kapcsolatokban (Adalék a "gazdasági háborúk" témaköréhez)
Ennek bevezetője - egyebek között - emlékeztet az államoknak ama kötelezettségére, „hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodjanak bármely állam politikai függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló katonai, politikai, gazdasági vagy bármilyen más formában megnyilvánuló kényszerítéstől”. Továbbá: „Egy állam sem alkalmazhat vagy bátoríthat gazdasági, politikai vagy bármely egyéb kényszerítő intézkedést más állam ellen avégből, hogy attól szuverén jogai gyakorlásának alárendelését elérje vagy bármely előny megszerzését biztosítsa.” Ezt az utóbbi mondatot egyébként a közgyűlés szó szerint vette át egy öt évvel korábban hozott határozatából. („Az államok belügyeibe való beavatkozás megengedhetetlenségéről, valamint függetlenségük és szuverenitásuk védelméről szóló nyilatkozat.”)9 A szöveg előzményeként említhető az Amerikai Államok Szervezetének alapokmánya, az ún. Bogotái Karta 1948. április 30-án elfogadott szövege, amely így rendelkezik: „16. cikk. Egy állam sem alkalmazhat vagy bátoríthat gazdasági vagy politikai jellegű kényszerítő intézkedéseket avégből, hogy más állam szuverén akaratára erőszakot gyakoroljon és tőle bármely előnyt szerezzen.”10 Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága 1954-ben hasonlóan fogalmazott az emberiség békéje és biztonsága ellen elkövetett bűncselekmények tényállásában.11 Az 1970. évi nyilatkozatot követő közgyűlési ülésszakokon is vissza-visszatér a gazdasági erőszak tilalmának gondolata. Az 1972. évi határozat12 után 1973. december 17-én hozott határozatában a közgyűlés újból hivatkozik az 1970. évi nyilatkozatra, és „fájlalja az olyan állami intézkedéseket, amelyek erőszakot, fegyveres agressziót gazdasági kényszert vagy más jogtalan és helytelen eszközöket használnak fel.. .”13 Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló charta 32. cikke ismét csak kimondja, hogy „egy állam sem alkalmazhat vagy bátoríthat gazdasági, politikai vagy bármely egyéb kényszerítő intézkedést más állam ellen avégből, hogy attól szuverén jogai gyakorlásának alárendelését elérje”.14 A fejlődő országok és az ún. el nem kötelezett államok képviselőinek különböző összejövetelein elfogadott nyilatkozatok és más dokumentumok változatos szövegekben újból és újból hitet tesznek a gazdasági erőszak gyakorlata ellen, így szól például az 1976. február 27-i manilai deklaráció: „A 77-ek csoportjának harmadik miniszteri találkozója... 5. elítéli és vissza utasítja a diszkrimináció minden fajtáját, a fenyegetéseket, valamint az erőszakos gazdasági politikát és gyakorlatot..., amely ellentétes a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alapvető elveivel.”15 123
