Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
erőinek összefogását. Az arányos választás azonban, amelyben mindenki önmagáért küzd, éppenséggel felerősítheti az ellenzék belső konfliktusait. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy io százalék körüli választóerőre tett szert az elmúlt néhány esztendőben a szélsőjobboldali Nemzeti Front, amelynek szavazói a kétfordulós többségi rendszerben szinte automatikusan integrálódnak a jobboldal soraiba, az arányos választások esetén viszont szükségszerűen leválnak róla. Az új szabályok Az új választási rendszer a négy-öt nagyobb választási tömbre tagolódó Francia- országban immár kizárja egyet lenpárt abszolút többségét a parlamentben. így eleve biztos, hogy a szocialista párt március után nem kormányozhat többé egyedül, viszont - ha a szocialisták elérik az ehhez szükséges jó eredményt - lehetővé tenné a frontális konfliktus elkerülését a parlamenti többség és az elnök között, akinek mandátuma még két esztendeig érvényes. Abban az esetben, ha a szocialista párt továbbra is a parlament legnagyobb ereje maradna, viszont a jobboldal sorai megoszlanának, elképzelhető lenne, hogy egyes centrista csoportok hajlandónak mutatkoznának a szocialistákkal közösen kormányozni. Mivel az intézményrendszer többi része változatlan, ehhez elegendő, hogy egy jelentős polgári tömb, valamint esetleg a kommunisták a döntő szavazásokon ne foglaljanak állást a kormány ellen. így azonban, érvel az ellenzék, visszatérne a IV. köztársaságra jellemző politikai bizonytalanság. Az új választási rendszer egyébként továbbra is a nagyobb pártokat juttatja előnyhöz, mivel a megyei listák versenyeznek, és közöttük az úgynevezett legnagyobb átlag alapján osztják szét a mandátumokat. így általában a szavazatoknak legalább 20 százalékára van szükség egy mandátum megszerzéséhez.18 Ezért, bár a baloldal programjában szerepelt az arányos választási rendszer visszaállítása, az FKP bírálta a szocialisták által választott módszert. Az FKP az országos listák híve: ebben az esetben a legkisebb a torzulás az ún. maradékszavazatok elosztásában. Ugyanakkor változatlan maradt az V. köztársaság intézményrendszerének másik oszlopa, az elnök szerepe és megválasztásának módja. Ahogy azonban egy épület statikai rendszerének egyetlen pontját sem lehet megváltoztatni anélkül, hogy a többi szerepe, terhelése ne változna, ebben a helyzetben az elnöki funkció is új szerepet, értelmezést kap, de biztosítja a folyamatosságot is. A politikai erőviszonyok alakulásának eredménye, hogy először válik nemcsak lehetővé, de valószínűvé, hogy két többség (a legitim elnöki és az ugyancsak legitim nemzetgyűlési többség) összeütközzön. A választási rendszer módosításának eredményeképpen kirajzolódik egy olyan elnöki kormányzás - mindenképpen bizonytalan, s csak bizonyos választási eredmény esetén lehetséges - esélye is, amely a centrumra támaszkodna a „középbal” vagy a „középjobb” egyfajta 118
