Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
BARACS DÉNES Két választási rendszer az V. köztársaságban A szocialista többségű francia nemzetgyűlés 1985. április 27-én új választási rendszert szavazott meg, bevezetve az arányos képviseletet. Ezzel nem csupán a választási szabályokat módosította mélyrehatóan, hanem a de Gaulle által 1958-ban létrehozott V. köztársaság egész intézményrendszerét, működési mechanizmusát is. Az 1986 tavaszán sorra kerülő új nemzetgyűlési választások eredményeitől függetlenül is mindenképpen érdemes megvizsgálni, miként befolyásolta eddig az intézmények működési módja és rendszere az V. köztársaság politikai folyamatait, és várhatóan milyen hatást gyakorol rájuk e változás, illetve fordítva: miként alakította át az intézményeket a politikai erőviszonyok módosulása (mint már annyiszor Franciaország történetében). Az V. köztársaság előzményei Az „V. köztársaság” megjelölés arra az intézményrendszerre vonatkozik, amely 1958 és 1962 között alakult ki azt követően, hogy de Gaulle tábornok az algériai ultrák 1958. május 13-i lázadása nyomán, ám a „IV. köztársaság” parlamentjének szabályszerű szavazatával hatalomra került.1 Születésének körülményei mutatják tehát, hogy nem csupán fordulatot, hanem folyamatosságot is képvisel: egyfelől a tőkésosztály politikai hatalmának folyamatosságát, illetve a monopoltőkének az államhatalomba és annak gyakorlásába való közvetlenebb és egyértelműbb bekapcsolódását,2 másfelől nem felszámolta a francia polgári demokráciát, hanem csupán egy rendkívüli helyzethez alkalmazta, s az országot kormányozhatóbbá tette. De Gaulle nem „megdöntötte” az addigi államhatalmat, hanem - kétségtelen katonai nyomás közepette, de mégis - az addigi politikusi garnitúra mondott le róla (élén éppen a szocialistákkal) az „erős ember” javára. A IV. köztársaság képtelen volt megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyek a dekolonizá104
