Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
dóból, valamint a második világháború utáni tudományos-technikai forradalomból adódtak. Ennek fő oka a francia uralkodó osztálynak a régi, klasszikus kolo- nialista érdekcsoportok, valamint az új ipari, nemzetek fölötti együttműködésre törő tőke közötti megosztottsága volt. Ez utóbbi szintén hive volt ugyan a francia gazdasági pozíciók fenntartásának a gyarmatokon, de a merev gyarmati struktúrát, amely fölött eljárt az idő, főleg pedig a vég nélküli algériai háborút csak fölösleges tehernek érezte. Fontosabbnak vagy ugyanolyan fontosnak tekintette azonban a nyugat-európai tőkés integráció kiépítését és abban a francia pozíciók erősítését. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a burzsoázia manőverezési lehetőségeit alaposan beszűkítette az erős munkásmozgalom; az a tény, hogy az ellenállásban betöltött szerepe révén az FKP Franciaország első pártjává, 1947-ig a kormány résztvevőjévé vált. AIV. köztársaság intézményrendszerében nem volt lehetőség az FKP súlyának csökkentésére, ami pedig az éleződő hidegháborúban a burzsoázia egyik alapvető célja volt. A IV. köztársaság cselekvésképtelensége logikusan következett abból, hogy Franciaország belső válságként élte meg mind a gyarmati rendszer felbomlását, mind a hidegháború éleződését, mind pedig a tudományos-technikai forradalommal kapcsolatos nemzetközi struktúraváltást. A IV. köztársaság politikai rendszere, amelyben az 1946-os alkotmány értelmében az arányos képviselet elve alapján megválasztott parlament dominált, csak addig működhetett eredményesen, amíg azok a tőkéscsoportok, amelyeknek az érdekeit több-kevesebb áttétellel a változó kormánykoalíciókat alkotó polgári pártok képviselték, nagyjából egyetértettek az alapvető politikai-gazdasági stratégiát illetően. Ez az egyetértés azonban egyre nehezebben valósult meg. A IV. köztársaság még képes volt az indokínai konfliktus lezárására (vagy pontosabban, a Dien Bien Phunál elszenvedett vereség nyomán képes volt egy kompromisz- szumos megoldás elfogadására, amely azonban az amerikai szerepvállalás folytán egy újabb hosszú háborús konfliktus kiindulópontjává vált), továbbá képes volt megtenni az első lépéseket a nyugat-európai integráció felé, de az algériai konfliktus megoldása már meghaladta politikai intézményeinek teherbíró képességét. A IV. köztársaság parlamentjébe arányos képviseletet biztosító választási rendszer alapján választották a képviselőket. A kormány beiktatásakor és a fontos döntések meghozatalakor, a bizalmi kérdés felvetésekor nem csupán a kormányt támogató vagy az ellene leadott szavazat számított, hanem a tartózkodás is kulcs- fontosságúvá válhatott. Ez a rendszer lehetővé tette a burzsoázia különböző csoportjainak, hogy az egyes kérdések megoldására változó taktikai csoportosulásokat alkossanak, elkerüljék a közvetlen felelősségvállalást bizonyos döntéseknél (tartózkodás), illetve, ha valamely kérdés rendezésénél nem alakult ki megfelelő kompromisszum, a kormányválság sokkjával kényszerítsék ki az erők átrendezését, az új közös platform kialakítását. Egy olyan társadalomban, amely nem kényszerül „gyötrelmes felülvizsgálatra”, ez a rendszer - fogyatékosságai mellett is - működőképes lehet, mint ezt szá105
