Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a második szakaszban
tatásügy költségvetésének olyan megnyirbálása is, amelyet a Thatcher-kormány eleinte célul kitűzött. A neokonzervatív ideológia szerint kötelező adócsökkentésekhez ugyancsak pénz kell. Egyre erősödik az a korábban lappangó félelem, hogy az olaj jövedelmek kimerülésével az ország a szükséges élelmiszert sem lesz képes importálni, miután exportja - a feldolgozott termékek szférájában - nem tud lépést tartani a versenytársakéval. Az ellenzék nagy esélyt lát ebben. Esélyt arra, hogy - a Thatcher-féle mo- netarista politika lehetetlenülése után - a keynesianizmus egy felmelegített vál- zatával kiemelje Nagy-Britanniát a hanyatlásból. Ez egyébként a brit parlamenti pártok „nagy illúziója”: mindegyik ugyanazzal próbálkozik, és ugyanazon bukik el. Mindazonáltal a Munkáspárt kéretlen szünetnek tekinti a „thatcherizmust” a wilsoni évek nagy, kudarcot vallott modernizálási kísérlete után, és kísérti a vágy, hogy nekigyűrkőzhessen a folytatásnak. (Hátha ezúttal nem buktatják meg a szakszervezetek, amelyek időközben keresztülmentek már a thatcheri megaláztatásokon, tehát tudják értékelni a partnert. . .) A párt programjából kiolvasható, hogy a gazdaság költségvetési eszközökkel végrehajtott megújításán fáradozna, az állami és a magántőkét egyaránt e „nemzeti cél” szolgálatába állítaná. Ilyen gazdasági fordulatot nem lehet végrehajtani politikai szövetségek nélkül. A „thatcherizmus” eredményeinek részleges tudomásulvételéből úgy tűnik, hogy az új munkáspárti politika nem lenne más, mint a régi középutasság, a forradalmi változások és fordulatok igénye nélkül. A Munkáspárt lekopaszított politikai-gazdasági modelljében - a jelszavak és frázisok elhagyása után - a társadalmi rendszer érintetlenül marad, legfeljebb jobban „menedzselnék”, mint a konzervatívok. Ez sokkal, de sokkal kisebb módosulást jelentene a múlthoz képest, mint amennyit a „thatcherizmus” rövid idő alatt elért. A Munkáspárt mai vezetésében, „fizikai” megújulása ellenére, kevesebb a fantázia, mint a konzervatívokéban, így azután ma semmi biztosat vagy valószínűt nem lehet mondani az 1987- 1988-ban esedékes választások kimeneteléről. Ha nem sikerül legyőzni, meghaladni a „thatcherizmust” - és ez ellenzéki pozícióból sokkal nehezebb, mint a hatalom sáncai mögül - megint konzervatív győzelem következik, és ettől Mrs. Thatcher borongó ellenfelei, a középutat sirató öregek, így Lord Stockton (Harold Macmillan) sem mentik meg az országot. 103
