Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Kiss M. Judit: Dina Tussie (szerk.): Latin-Amerika a világgazdaságban. Új perspektívák
laszt vártak el. Vajon milyen eredmény született volna, ha megkérdezik - és más módon is megmérik - az állampolgár reagálását, érintettségét és részvételi készségét olyan ügyekben, mint a rakétatelepítés elleni tiltakozás, szolidaritási segítség Nicaraguának vagy a környezetvédők fellépése a savas esők miatt? Nemcsak az interjúk módszertani problémáiról van szó, hanem a külpolitikában való részvétel eltérő értelmezésének lecsapódásáról is. A kötette) kapcsolatos első kritikai reflexiók felvetik mind a módszertani problémákat, mind a még megválaszolatlan vagy vitatott tudományos kérdéseket. A kötet olyan nagy vállalkozásként értékelhető, amelyben az eltérő jogi és politológiai megközelítések és az alkalmazott szociológiai módszerek még nehezen illeszkednek egymáshoz, de a könyv újszerű tudományos kérdésfelvetései, információgazdagsága és vitát kiváltó tézisei is ösztönzően hatnak az osztrák politikai kultúra további elemzésére. Rathmanné Tury Mária DIANA TUSSIE (sZerk.): Latin-Amerika a világgazdaságban. Új perspektívák (Latin America in the World Economy: New Perspectives) Gower Publishing Company, Aldershot, 1983. A Diana Tussie által szerkesztett, Latin-Ame- rika 1980-as évekbeli helyzetét vizsgáló tanulmánykötet első része a centrum-periféria viszony általános elméleti összefüggéseivel foglalkozik. A kötet második része a periféria országainak belső struktúrája és az állam közti kapcsolatokat elemzi, a konkrét vizsgálatok segítségével egyúttal Wallerstein és Hopkins azon tézisét is megcáfolandó, miszerint „a periféria állama a nemzetközi tőke közvetlen eszköze, amely passzívan alkalmazkodik a nemzetközi munkamegosztás változásaihoz”. (12. 1.) A kötetet záró rövid függelék pedig tézisszerű megállapításokat tartalmaz a kifelé és befelé irányuló gazdaságfejlesztési koncepciók; az állam, a hadsereg és a politikai rendszer egésze közti összefüggésekről. A kötet tanulmányai a hetvenes évek folyamán lejátszódott világgazdasági átrendeződés Latin-Amerikára gyakorolt hatását elemzik, és. ezzel egyidejűleg elméleti vitát folytatnak a centrum-periféria viszonyt eddig legátfogób- ban elemző „monisztikus elmélettel”, a Gun- der Frank és Wallerstein nevével fémjelzett függőségi és világrendszer-szemlélettel. „Ez az elmélet gondolatébresztő ugyan, de komoly fogyatékossága, hogy míg széles ecsetvonásokkal ábrázolja a makroszintű, hosszú távú trendeket, minden konkrét esetet megfoszt sajátos vonásaitól.” (5. 1.) A bevezető megfogalmazása szerint a könyv célja, hogy „nagy összefoglaló következtetések levonása helyett kétségeket ébresszen azokkal a nézetekkel kapcsolatban, amelyek egyfelől a periférikus társadalmak minden belső problémájáért a külső függést hibáztatják, illetve azokkal, amelyek abban reménykednek, hogy az átrendeződött világgazdasági pozíciókból fakadó erősebb tárgyalási helyzet puszta létéből autonóm fejlődés, igazság és jólét fog születni”. (23. 1.) A kitűzött célhoz képest az eredmény meglehetősen vegyes. A kötet mind az írások színvonala, mind koncepciójuk szerint igen heterogén. Néhány írás épp a vállalt program ellenkezőjét valósítja meg, vannak ebből a szempontból nézve többé-kevésbé semleges tanulmányok, és találunk olyan elemzéseket is, amelyek valóban új, az eddigi elméleti közelítéseket kitágító, a modellszerű szemléleten túllépő álláspontot képviselnek. Mivel az ösz- szes tanulmány elemzésére nincs mód, két-két, különös figyelmet érdemlő írást szeretnék kiemelni. DiaZ Alejandro és Aldo Ferrer írásában számos helytálló és érdekes megállapítás található - az előbbi érdekesen vezeti végig a latin-amerikai történelem kitárulási-bezárkózási szakaszait; az utóbbi érzékletesen ábrázolja a megváltozott világgazdasági tendenciákat. Mögöttük azonban egy olyan koncepció körvonalai rajzolódnak ki, amely nem kiegészíti és módosítja a függés- és világrendszer-elméleteket, hanem gyökeresen szemben álló álláspontot képvisel. A Ferrer által „ellen- dependencia”-elméletnek nevezett koncepció lényege, hogy a harmadik világ országainak világgazdasági helyzete egyre kedvezőbb, és fejlődési problémáik elsősorban belső fogyatékosságaiknak, nem pedig sajátos nemzetközi pozíciójuknak köszönhetők. D. Alejandro szerint a mindinkább több pólusúvá váló világgazdaságban a cserearányok a harmadik világ számára kedvezően alakulnak; egyre kevésbé érvényesül a nyersanyag157
