Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Thury Mária: Renate Kicker - Andreas Khol - Hanspeter Neuhold (szerk.): Külpolitika és demokrácia Ausztriában. Struktúrák, stratégiák, állásfoglalások. Kézikönyv
peter Neuhold (Ausztria külpolitikája a kelet- nyugati kapcsolatokban) tanulmánya. Abból indul ki, hogy az enyhülési politika dinamikus, de egyúttal ciklikus folyamatnak bizonyult, amely nemcsak leépíti a feszültségeket, de újakat is kelt. Az enyhülés tehát instabil; a kelet—nyugati kapcsolatok intenzívebbé válása megvilágítja az alapvető ellentéteket is a partner-ellenfél viszonyban, a kooperáció- és konfliktuselemek változó arányában. A kelet-nyugati kapcsolatokban megkülönbözteti azok katonai, gazdasági és ideológiai szintjét, és elemzi az enyhülés katonai, gazdasági és ideológiai dimenzióit. Ezeken a keretfeltételeken belül vizsgálja Ausztria sajátos pozícióját a Kelet és Nyugat közti enyhülési, illetve feszültségsávban. A szerző megállapítja, hogy az osztrák lakosság többsége pozitívnak tartja a semleges Ausztria sajátos nemzetközi jogi státusát, de ennek hatásairól kevés fogalma van, és jövőjét is némi aggodalommal szemléli. A szerző számos korábbi közvéleménykutatás eredményét is összegzi, de - a másutt gyakori illusztratív felsorolás helyett - ezeket pillanatfelvételként kezeli, amelyek a lakosság- nek a politika számára fontos hangulatát tükrözik. Wolfgang Benedek Írásának tárgya Ausztriának a fejlődő országok irányában kifejtett külpolitikája és az osztrák lakosságnak ezzel kapcsolatos beállítódása. Kiemeli azt a kontrasztot, hogy Ausztria a nemzetközi szervezetekben politikailag támogatta a fejlődő országokat, maga azonban a hetvenes években is messze elmaradt a fejlesztési segélyekben az ENSZ-normatívától (a bruttó nemzeti termék 0,7 százalékától). Az osztrák külgazdasági kapcsolatokban kitér a fegyverexport kényes kérdésére, ami a közvéleményt is polarizálta. A fejlődő országok iránti szolidaritás a lakosság egyes csoportjaiban a külpolitikai parti- cipációra való új igényekben is megjelent. Benedek fellép a báziskezdeményezések és báziscsoportok aktivitása mellett, és elismeri a kisebbségek jogát, hogy álláspontjukra (nem hagyományos módon is) felhívják a figyelmet. A nyolcvanas évek elején új hangsúlyt kapott az osztrák külpolitikában a szomszéd államokhoz való viszony. Andreas Khol tanulmánya tipologizálja Ausztria és a szomszéd államok közös és eltérő vonásait. Ausztria számos szomszédja közt vannak katonai szövetségi rendszerhez tartozó és el nem kötelezett államok, a gazdasági rendszerben, a kereskedelmi kapcsolatokban, a nyelvi és nemzetiségi viszonyokban vannak elválasztó és összekötő elemek. A szerző részletesen bemutatja valamennyi szomszéd országhoz fűződő kapcsolatokat, amelyekben számos történelmi tehertételt is le kellett küzdeni. A mai kapcsolatokat Magyarországgal jószomszédiaknak nevezi, és korábban megoldott problémákra utal. A Csehszlovákiához való viszonyban szerző - a Néppárt álláspontja szerint, a kormányzat véleményétől eltérően - a konfliktusokat és problémákat hangsúlyozza, és nem lát módot gyors megoldásukra. Khol elemzi a külpolitika gyakorlatában a szomszédsági kapcsolatok intenzitását. Idézi, hogy a hivatásos külpolitikusok gyakran szkeptikusak, a közvélemény viszont érdekelt, mivel az érinti őket. Az érintettséget tartja a külpolitikai részvétel kulcsfogalmának. Sajátos, alkotmányjogilag nem szabályozott új formaként írja le az osztrák tartományok külpolitikai jellegű tevékenységét: a szomszéd országok határos területei közötti szervezett együttműködést a regionalizmus keretében, amit a lakosság is üdvözöl. A kötet szerkesztői a befejező fejezetben összegzik az adatfelvétel és a szakértői interjúk eredményeit. Olyan kérdések alapján, hogy a megkérdezett „mennyire érdeklődik külpolitikai kérdések iránt”, csekélynek tartják a válaszadók egynegyedének pozitív válaszát. Adataik szerint az emberek kevés külpolitikai információval beérik, kevés külpolitikai kérdésről beszélnek családjukkal, és ismeretszintjük alacsony (kétharmaduk nem tudta megmondani, hogy „mit jelent az Észak -Dél párbeszéd”). Ugyanakkor a megkérdezettek élénken reagáltak olyan kérdésekre, mint az osztrák fegyverexport, a nyersanyagfüggőség, a szlovén kisebbség helyzete és a Jugoszláviához való viszony, az NSZK-val való szoros kapcsolat és következményei, és különösen polarizálódtak a vélemények a kelet-nyugati viszony jövőjét, az „új hidegháború” vagy az enyhüléshez való visszatérés esélyeit illetően. A jószomszédsági politika iránti szimpátiából - amelyben a lakosság érintettségét emelték ki - az elemzők olyan következtetést vontak le, hogy a lakosság a visszafogottabb külpolitikát támogatja. De vajon a lakosság csak a „közvetlen környezet” ügyeiben érzi az érintettségét? Arra a direkt kérdésre, hogy legyen-e nagyobb beleszólása a lakosságnak a külpolitikába, 28 százalék válaszolt igennel. Számos feltett kérdésben azonban a külpolitikai témák hagyományos, leszűkített kezelése tapasztalható, illetve taxatív vá156
