Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Thury Mária: Renate Kicker - Andreas Khol - Hanspeter Neuhold (szerk.): Külpolitika és demokrácia Ausztriában. Struktúrák, stratégiák, állásfoglalások. Kézikönyv
tatása; és mindkettőben a tényleges, a lehetséges és a kívánatos részvétel feltárása. A kötet első része az intézményi aspektusokat taglalja. Az alkotmányjogi szabályozásból kiindulva a szövetségi kormányzás, illetve a külügyminisztérium működése áll előtérben, a „hivatalos külpolitika” döntési struktúráinak vizsgálatával. A parlament és a pártok külpolitikát befolyásoló szerepénél az alkotmány által biztosított funkciók (megvitatás, szavazás, ellenőrzés) számbavétele dominál, a demokratikus részvétel közvetett, képviseleti formában jön szóba, a közvetlen demokrácia eseteként a népszavazást említik. Osztrák politikai sajátosságokra reflektál az az elemzés, amely a társadalmi partnerség intézményeinek, az egyesületeknek, a kamaráknak a szerepét vizsgálja a külpolitikában: konkrétan a Szövetségi Gazdasági Kamara pozícióján keresztül, a külgazdasági kapcsolatok területén. A tömegkommunikáció szerepét strukturális keretfeltételként mutatják be a külpolitikai informáltság és véleményalkotás szempontjából. A külpolitikai szféra demokratizmusának vizsgálata során a társadalmi nyilvánosság és a külpolitika viszonya került az előtérbe. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy a közvélemény együttműködjön az osztrák külpolitika alakításának folyamatában ? — a kötetnek ebben a kérdésfelvetésében a részvétel szokásos terminusa, a Mitbestimmung helyett a Mit- gestaltung, a folyamatok együttes alakításának kifejezése szerepel, tehát a terminológia a részvétel korábbi formáit meghaladó igényt, a cselekvésben való közreműködés igényét előlegezi. Ehhez fel kívánták mérni a külpolitika problématerületeit; a lakosság érdeklődését ezek iránt; továbbá azt, hogy a lakosság miben érzékeli a maga érintettségét és milyen részvételi formákat szeretne. A Fessel+GfK Institut 1981-ben egy 1500 fős mintán (amely a 16 év feletti osztrák lakosságra reprezentatív) kérdőives interjúkban, mintegy 50 kérdésben mérte tel a lakosság külpolitikai ismereteit, érdeklődését, részvételi szándékát, pontosabban: véleményét a részvételi formákról. A megkérdezettek ismeretszintje és véleménye különösen a képzettségi szint, az életkor és a településszerkezet sze- ti bontásban mutatott figyelemre méltó eltéréseket. A szociológiai módszerekkel biztosított reprezentativitás és elemzés megadja a közvélemény tagoltságát a feltett konkrét kérdésekben, de a véleményeket formáló struktúrák és a véleményeket cselekvéssé átalakító mechanizmusok, az egyéni politikai magatartások közvetítődése a politikai intézményekhez háttérben maradnak. A külpolitika, a társadalmi nyilvánosság és a demokratikus részvétel a kötet kulcsfogalmai - a bevezető tanulmányban Renate Kicker ezek definícióját sorakoztatja fel. Kifejti, hogy a külpolitika szférája bővül és változik; a külgazdaság növekvő súlya miatt sokan már a „nemzetközi kapcsolatok ökonomizálódásá- ról”, illetve „a nemzetközi gazdasági kapcsolatok politizálódásáról” beszélnek. A külpolitika egyre inkább „a belpolitika külső oldalává” válik, és éppen a kül- és belpolitika ilyen összekapcsolódása teszi aktuálissá a társadalmi nyilvánosság és a külpolitika viszonyának kérdését. A politikusok számára a külpolitikai cselekvés legitimációs bázisként is jelentős. A demokratikus elv mint parlamentáris demokratikus jogállam jelenik meg az osztrák alkotmányban, ebből vezetik le a képviseleti demokratikus részvételt. A kötet szerzői különböző participáció-fogalmakat használnak, a bevezető tanulmány áttekintést ad az eltérő felfogásokról. Az értelmezési különbségek egyik kiindulópontja annak megítélése, hogy a demokratikus részvétel tekintetében a külpolitika különleges helyzetben van-e. Raoul Kneucker (A szövetségi kormányzás szerepe a külpolitikában) tanulmányában azt állapítja meg, hogy a képviseleti részvétel eljárási szabályai ugyanolyan mértékben érvényesek a külpolitikára, mint bármely más területre. A demokráciadeficit a külpolitikában nem az alkotmányos szabályozásból, hanem a parlamenti gyakorlatból következik (a hagyományos elképzelés a külpolitikát speciális területnek tartja, a pártok a régóta gyakorolt konszenzuspolitika miatt nem folytatnak érdemi vitákat, a parlamenti képviselők nem tudatosítják a külpolitika jelentőségét a belpolitikában). Kneucker esettanulmányként részletesen elemzi a külügyminisztérium szervezeti felépítését, működését, és feldolgozza a külpolitikai elitnek a participációról kifejtett véleményét. Ezek alapján tipizálja a részvételre vonatkozó elképzeléseket. A részvételi irányt tekintve dominál a „kívülről, felülről”, azaz a parlament testesíti meg a képviseleti részvételt a külpolitikai döntéshozatalban; e nézet szerint a parlamenti képviselők megválasztása ki is meríti a képviseleti részvételt. Mások a pártok, érdekszervezetek révén látják megoldhatónak a részvételt, de ők is a képviseleti elven belül maradva. A külügyi szervezet belső demokratizálódását sürgetők látják en154
