Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Thury Mária: Renate Kicker - Andreas Khol - Hanspeter Neuhold (szerk.): Külpolitika és demokrácia Ausztriában. Struktúrák, stratégiák, állásfoglalások. Kézikönyv

kedés, hogy az osztíák lakosság nem érdek­lődik a külpolitika iránt. Ezt a közömbösséget és érdektelenséget számos történeti és politi­kai okkal magyarázták, és a politikai pártok eltérő előjellel tették szóvá. Az ellenzék arra használta hivatkozási alapként, hogy bírálja a kormány túl nagyigényűnek tartott külpoli­tikai aktivitását, amelynek szerintük nem volt meg a bázisa a lakosság körében. A kormányzó Szocialista Párt viszont - amely a hetvenes évek közepétől nemzeti színekben folytatott politikát hirdetett meg, és ennek eredményé­től politikai bázisának szélesedését várta - az osztrák nemzettudat erősítésére törekedett. Az új osztrák öntudatosodás fontos külpoli­tikai összetevőjének tekintette Ausztria meg­növekedett tekintélyét és aktivitását a világ­ban, s a lakosságban is tudatosítani akarta, hogy a külpolitikai kérdések közvetlenül érin­tik őket. Ugyanakkor az osztrák Szocialista Párt programjában meghirdetett reformok iránt elkötelezett fiatal politikusok és társa­dalomtudósok politológiai és szociológiai módszerekkel is elemezni kezdték a demokra­tizálás lehetőségeit a társadalom különböző szféráiban, s a politikai akaratképzés és a de­mokratikus részvétel problémáit a külpolitika területére is vonatkoztatták. A Heinz Fischer által szerkesztett „Das politische System Österreichs” című 1974-es kötet már önálló tanulmányt szentelt a külpolitikai akaratkép­zés vizsgálatának, amely a jogi kereteket és az intézmények működését mutatta be, és felve­tette a külpolitika demokratizálásának lehető­ségét. A tény- és vélcményfeltáró vizsgálatok azonban akkor még hiányoztak. A nyolcvanas évek elején egyre több jel mutatta az átlagpolgár számára Ausztriában is, hogy a nemzetközi folyamatok és külpo­litikai lépések hatást gyakorolnak a mindenna­pi életre. Az emberek jobban felismerték érin­tettségüket; elegendő, ha csak a világgazda­sági válság hatásaira, az energiafüggőség kö­vetkezményeire, a környezeti ártalmak elleni nemzetközi fellépésre, és még inkább a foko­zódó fegyverkezési verseny és a növekvő ve­szélyeztetettség miatt megélénkülő békemoz­galomra utalunk. Politikai tapasztalatok és elemzések, valamint szociológiai vizsgálatok és közvéleménykutatási adatok is jelezték a változásokat. Módosulások figyelhetők meg a pártok reagálásában is a külpolitika és a közvélemény viszonyát s a külpolitika demokratizálását il­letően. A Szocialista Párt számára különösen 1982-től vált fontossá, hogy tisztázza viszo­nyát a békemozgalomhoz, a különböző al­ternatív mozgalmakhoz és bázisdemokráciát hirdető kezdeményezésekhez. Az Osztrák Néppárt pedig - új arculatát keresve - bizo­nyos, populistának nevezett megnyilvánulá­sok jegyében teret ad új kezdeményezések­nek, s ebben a demokratizálás népszerű formái is helyet kaphatnak. A „Külpolitika és demokrácia Ausztriában” című kötetet élénk érdeklődés fogadta, ami az első kritikai reagálásokon is lemérhető. A té­makörfriss politikai aktualitása és újra felfede­zett tudományos érdekessége azonban már „előbbre tartott”, mint az 1979-ben megkez­dett kutatás kérdésfeltevése. S itt nemcsak a kutatási eredmények nyilvánosságra kerülésé­nek mindenkori késedelméről, az adatfelvé­telek feldolgozásának időigényességéről (és a hosszú nyomdai átfutási időről) van szó. A vaskos kötet szinte zavarbaejtően sok témát fog át: bemutatja a külpolitika hagyományos intézményeit; a parlament, a pártok, az egye­sületek szerepét a külpolitikában; kitér a tö­megkommunikáció és a politikai képzés hatá­sára - itt a leíró és funkcionális elemzést rep­rezentatív adatfelvétel és szakértői interjúk feldolgozása egészíti ki. Majd, kifejezetten kézikönyvjellegre törekedve, áttekinti a kül­politika fő területeit: a biztonságpolitikát, a külgazdasági kapcsolatokat, Ausztria külpo­litikai tevékenységét a kelet-nyugati és az Észak-Dél relációban - s ehhez példákat idéz az adatHevétclből a közvélemény illusztrálásá­ra. Tanulmánykötetnél természetes, hogy a szerzők véleménye eltérő, a nézetkülönbségek azonban nem közvetlen vitában konfrontá­lódnak. A témák sokoldalú bemutatásának szándéka a módszerek sokféleségében is meg­nyilvánul, és ezek nem mindig illeszkednek szervesen. A kutatásban interdiszciplináris fel­dolgozásra törekedtek, a két kulcsfogalom, a külpolitika és a demokrácia azonban „hozza ma­gával” a hagyományos alkotmányjogi, nem­zetközi jogi megközelítést, illetve másfelől a politológiai, szociológiai eszközök alkalma­zását. Ügy véljük, egy újszerű kutatás kezde­ti szakaszának tünete, hogy különböző tudo­mányágak képviselői készek az együttmű­ködésre, de a jó részeredmények mozaikjából még nem kerekedik ki egységes kép. A kutatás két részre tagolódott: a külpoli­tika állami-intézményi kereteinek — mind a jogi és intézményi-szervezeti alapok, mind a gyakorlati politikai realitás - áttekintése; az osztrák külpolitika főbb területeinek bemu­153

Next

/
Thumbnails
Contents