Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Thury Mária: Renate Kicker - Andreas Khol - Hanspeter Neuhold (szerk.): Külpolitika és demokrácia Ausztriában. Struktúrák, stratégiák, állásfoglalások. Kézikönyv
kedés, hogy az osztíák lakosság nem érdeklődik a külpolitika iránt. Ezt a közömbösséget és érdektelenséget számos történeti és politikai okkal magyarázták, és a politikai pártok eltérő előjellel tették szóvá. Az ellenzék arra használta hivatkozási alapként, hogy bírálja a kormány túl nagyigényűnek tartott külpolitikai aktivitását, amelynek szerintük nem volt meg a bázisa a lakosság körében. A kormányzó Szocialista Párt viszont - amely a hetvenes évek közepétől nemzeti színekben folytatott politikát hirdetett meg, és ennek eredményétől politikai bázisának szélesedését várta - az osztrák nemzettudat erősítésére törekedett. Az új osztrák öntudatosodás fontos külpolitikai összetevőjének tekintette Ausztria megnövekedett tekintélyét és aktivitását a világban, s a lakosságban is tudatosítani akarta, hogy a külpolitikai kérdések közvetlenül érintik őket. Ugyanakkor az osztrák Szocialista Párt programjában meghirdetett reformok iránt elkötelezett fiatal politikusok és társadalomtudósok politológiai és szociológiai módszerekkel is elemezni kezdték a demokratizálás lehetőségeit a társadalom különböző szféráiban, s a politikai akaratképzés és a demokratikus részvétel problémáit a külpolitika területére is vonatkoztatták. A Heinz Fischer által szerkesztett „Das politische System Österreichs” című 1974-es kötet már önálló tanulmányt szentelt a külpolitikai akaratképzés vizsgálatának, amely a jogi kereteket és az intézmények működését mutatta be, és felvetette a külpolitika demokratizálásának lehetőségét. A tény- és vélcményfeltáró vizsgálatok azonban akkor még hiányoztak. A nyolcvanas évek elején egyre több jel mutatta az átlagpolgár számára Ausztriában is, hogy a nemzetközi folyamatok és külpolitikai lépések hatást gyakorolnak a mindennapi életre. Az emberek jobban felismerték érintettségüket; elegendő, ha csak a világgazdasági válság hatásaira, az energiafüggőség következményeire, a környezeti ártalmak elleni nemzetközi fellépésre, és még inkább a fokozódó fegyverkezési verseny és a növekvő veszélyeztetettség miatt megélénkülő békemozgalomra utalunk. Politikai tapasztalatok és elemzések, valamint szociológiai vizsgálatok és közvéleménykutatási adatok is jelezték a változásokat. Módosulások figyelhetők meg a pártok reagálásában is a külpolitika és a közvélemény viszonyát s a külpolitika demokratizálását illetően. A Szocialista Párt számára különösen 1982-től vált fontossá, hogy tisztázza viszonyát a békemozgalomhoz, a különböző alternatív mozgalmakhoz és bázisdemokráciát hirdető kezdeményezésekhez. Az Osztrák Néppárt pedig - új arculatát keresve - bizonyos, populistának nevezett megnyilvánulások jegyében teret ad új kezdeményezéseknek, s ebben a demokratizálás népszerű formái is helyet kaphatnak. A „Külpolitika és demokrácia Ausztriában” című kötetet élénk érdeklődés fogadta, ami az első kritikai reagálásokon is lemérhető. A témakörfriss politikai aktualitása és újra felfedezett tudományos érdekessége azonban már „előbbre tartott”, mint az 1979-ben megkezdett kutatás kérdésfeltevése. S itt nemcsak a kutatási eredmények nyilvánosságra kerülésének mindenkori késedelméről, az adatfelvételek feldolgozásának időigényességéről (és a hosszú nyomdai átfutási időről) van szó. A vaskos kötet szinte zavarbaejtően sok témát fog át: bemutatja a külpolitika hagyományos intézményeit; a parlament, a pártok, az egyesületek szerepét a külpolitikában; kitér a tömegkommunikáció és a politikai képzés hatására - itt a leíró és funkcionális elemzést reprezentatív adatfelvétel és szakértői interjúk feldolgozása egészíti ki. Majd, kifejezetten kézikönyvjellegre törekedve, áttekinti a külpolitika fő területeit: a biztonságpolitikát, a külgazdasági kapcsolatokat, Ausztria külpolitikai tevékenységét a kelet-nyugati és az Észak-Dél relációban - s ehhez példákat idéz az adatHevétclből a közvélemény illusztrálására. Tanulmánykötetnél természetes, hogy a szerzők véleménye eltérő, a nézetkülönbségek azonban nem közvetlen vitában konfrontálódnak. A témák sokoldalú bemutatásának szándéka a módszerek sokféleségében is megnyilvánul, és ezek nem mindig illeszkednek szervesen. A kutatásban interdiszciplináris feldolgozásra törekedtek, a két kulcsfogalom, a külpolitika és a demokrácia azonban „hozza magával” a hagyományos alkotmányjogi, nemzetközi jogi megközelítést, illetve másfelől a politológiai, szociológiai eszközök alkalmazását. Ügy véljük, egy újszerű kutatás kezdeti szakaszának tünete, hogy különböző tudományágak képviselői készek az együttműködésre, de a jó részeredmények mozaikjából még nem kerekedik ki egységes kép. A kutatás két részre tagolódott: a külpolitika állami-intézményi kereteinek — mind a jogi és intézményi-szervezeti alapok, mind a gyakorlati politikai realitás - áttekintése; az osztrák külpolitika főbb területeinek bemu153
