Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - SZEMLE - Faragó István: Az atomfegyverek elsőkénti bevetésének tilalmáról
szovjet álláspontot jól illusztrálja az a megállapítás, hogy ha más atomhatalmak is a Szovjetunióhoz hasonló kötelezettséget vállalnának, az intézkedések köre sokkal szélesebb lehetne.5 A kölcsönösen deklarált és megvalósított NFU-politikát a szovjet szakértők összetett folyamatként fogják fel, amely fokozatos változásokhoz vezet a teljes stratégiai nukleáris környezetben. Mindamellett az egyoldalú kötelezettségvállalást, illetve a többi atomhatalomnak a kezdeményezés követésére tett javaslatot szovjet részről nem kapcsolták egybe specifikus fegyverzetkorlátozási javaslatokkal. A katonai és fegyverzetkorlátozási szakértők elemzései még nem tárták fel teljes részletességgel, hogy elképzeléseik szerint a hadászati csapásmérő erőknek milyen összetétele, állapota felel meg optimálisan az NFU-nak. Hozzátehetjük: valószínűleg nem is létezik a stratégiai erőknek egy olyan, pontosan meghatározható szintje és minősége, amelyet az NFU számára optimálisnak lehetne minősíteni. Egy feltételezett optimum felé való mozgás részben egyoldalú lépésekkel, részben a nukleáris és a hagyományos erőkre vonatkozó tárgyalások révén elért korlátozásokkal valósítható meg. Maga a kötelezettségvállalás, szovjet vélemények szerint, kedvező politikai-lélektani hatást gyakorolna a konkrét katonai intézkedésekről folyó tárgyalásokra, kedvezőbb feltételeket teremtene a fegyverzet korlátozásához és csökkentéséhez. „Az atomfegyverek elsőkénti bevetéséről való kölcsönös lemondásnak a nukleáris fegyverzetek fejlesztésének és modernizálásának korlátozásához, különösképpen a destabilizáló ellenerő-képességek korlátozásához kell vezetnie . . . Ugyancsak kedvezőbb feltételeket teremtene a fegyverkezési verseny minőségi és mennyiségi befagyasztásához. A kölcsönös kötelezettségvállalás meggátolná az olyan hadászati koncepciók kialakítását és elfogadását is, mint például az ellenfelet lefegyverző első csapás. A hadászati koncepcióknak szigorú összhangban kell állniuk a politikai kötelezettséggel, vagyis atomfegyvereket csak nukleáris agresszióra való válaszként lenne szabad felhasználni.”6 A kölcsönös NFU-kötelezettségek egyik közvetlen hatásaként módosulnának a hadászati fenyegetésre vonatkozó értékelések. Természetesen önmagában egyetlen intézkedés vagy megállapodás sem teremthet feltétel nélküli bizalmat egy lényegénél fogva antagonisztikus viszonyban. Mindazonáltal a bővülő ellenerőképességek és a zsugorodó riasztási idők korszakában feltételezhetjük, hogy az NFU együttes vállalása új feltételeket teremtene a modernizált szovjet-amerikai összeköttetési rendszer, a „forró drót” működtetéséhez, hiszen csökkentené a felek túlélését legközvetlenebbül érintő fenyegetést. Jelenleg mindkét fél nagy gyanakvással figyeli a másik tevékenységét, és a szándékokkal kapcsolatos értékeléseket erősen befolyásolják a „legrosszabb esetre” vonatkozó feltételezések. A kölcsönös gyanakvást talán megszüntetné, de mindenképpen enyhítené a kölcsönös NFU-kötelezettség, mint ahogyan nyilvánvalóan csökkentené a téves számításban vagy a másik fél szándékainak pontatlan értelmezésében rejlő veszélyeket is. Hig83
