Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
viselő november 9-i levelére hivatkozva emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány szerint a jóvátételi terhek meghaladják a magyar gazdaság teljesítőképességét. (A Külügyminiszterek Tanácsának tárgyalásain ez volt az egyetlen eset, amikor magyar dokumentumot említettek.) Molotov ekkor még nem kapta meg a magyar levelet, és Gyöngyösi külügyminiszter párizsi értekezleten elhangzott beszédét idézte, mely szerint a magyar kormány kész a megállapított jóvátételi program végrehajtására. Következésképpen a szovjet küldöttség javasolta, hogy a jóvátételi kérdés tanulmányozásánál a Külügyminiszterek Tanácsa által a párizsi értekezlet előtt megállapított összeget vegyék alapul, azt az összeget, amely egyébként az értekezleten megkapta a szavazatok többségét. Molotov a továbbiakban megállapította, hogy ha valóban Magyarország gazdasági helyreállítását kívánják, szolgáltassák vissza a dunai hajóit, valamint az amerikai zónában található javait. Byrnes bejelentette, hogy néhány napja az amerikai kormány utasítást adott a hajók visszaszolgáltatására. A Szövetséges Ellenőrző Tanács francia képviselője ellenzése miatt az amerikai zónában található magyar javakat még nem adták vissza. A francia képviselő - aki egyébként csupán azt kívánta kizárni, hogy francia tulajdon is Magyarországra kerülhessen - azóta megváltoztatta álláspontját. Byrnes ezért kérte, hogy a tanács egyezzen meg a németországi zónákban található magyar javak visszaszolgáltatásában. Molotov közbevetve megjegyezte, hogy a Szovjetunió saját zónájából kezdeményezte Magyarországnak, Jugoszláviának és más országoknak tulajdonuk visszaadását. A tanács ezután a jóvátételi vitát elhalasztotta mindaddig, amíg valamennyi küldöttség befejezi az említett magyar jegyzék tanulmányozását. Bevin ugyanezen az ülésen napirenden kívül felvetette, hogy vonják ki a szövetséges csapatokat azokból az államokból, amelyekkel békeszerződéseket kötnek. Arra hivatkozott, hogy szovjet kezdeményezésre Olaszországból visszavonják a brit csapatokat, ausztriai zónájukkal az összeköttetést a németországi és ausztriai amerikai zónán keresztül fogják fenntartani. Bevin továbbra is egyetértett ugyan a magyar békeszerződés 20. cikkelyével, de javasolta, hogy a Vörös Hadsereg összeköttetését ausztriai zónájával is más útvonalakon biztosítsák, hogy lehetővé tegyék Magyarország és Románia területéről a csapatvisszavonást. Molotov rámutatott, hogy a szövetséges csapatok Olaszországból történő visszavonása alapvetően különbözik a kivonulástól a többi volt ellenséges állam területéről, s mivel eredetileg a kérdés nem szerepelt a napirenden, megoldásához előzetesen feltétlenül ki kell kérni a szovjet katonai hatóságok véleményét.55 A Külügyminiszterek Tanácsa november 12. és 26. között gyakorlatilag a trieszti szabad terület „alkotmányozó gyűlésévé” alakult. A megegyezést Molotov és Byrnes november 2 5 -i találkozója tette lehetővé. Az amerikai külügyminiszter már feladta a reményt, hogy az öt békeszerződést sikerrel befejezhetik, és javasolta, térjenek át a német kérdés vitájára. Molotov azonban a Jugoszlávia számára is elfogadható megoldás keresését részesítette előnyben, és másnap, a külügyminiszterek „titkos” ülésén el is fogadták a rendezés alapelveit. Az 1946. 149
