Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
A magyar békeszerződés-tervezet vitájának eredményeképpen a párizsi konferencia ajánlásokat fogadott el az 1938. január i-jén fennállott magyar határok visszaállítására (kivéve a Csehszlovákia javára történt határmódosítást), a megkülönböztető jellegű törvények, a revizionista propaganda tiltására, az 1946. február 27-i lakosságcsere-egyezmény hatálya alá nem eső magyar lakosság kérdésének megoldása céljából Csehszlovákiával kétoldalú tárgyalások folytatására, a jugoszláv és csehszlovák kulturális örökség visszaszolgáltatására, az atomfegyver, tengeralattjáró stb. tartásának, építésének és kikísérletezésének tiltására, a felesleges hadianyag átadására, az első bécsi döntés következtében létrejött szerződések érvénytelenné nyilvánítására, az elrabolt javak visszaszolgáltatására, a külföldi magyar vagyon elkobzására, visszatartására és felszámolására, Magyar- ország lemondatására kártérítési igényeiről, a polgári repülésben egyenlő jogok biztosítására, a szomszédos országokból jövő vasúti tranzitforgalom megkönnyítésére, a vitás kérdések megoldására, a dunai hajózásra, a békeszerződés értelmezésére és végrehajtására.52 A párizsi értekezlet a nem alapvető jellegű kérdésekben lehetővé tette a kisebb szövetséges államok igényeinek figyelembevételét. A magyar békeszerződésnél például Csehszlovákia követeléseinek esetében - a nagyhatalmak egységes támogatása hiányában - ez is csak korlátozott mértékben valósulhatott meg. A konferencia kiszélesítette a békeszerződések összeállításában részt vevők körét, és ezzel érdekeltté tette végrehajtásukban a tanács tagjain kívül a többi szövetséges hatalmat is. A párizsi nyilvános összecsapások után a szovjet-amerikai viszonyban enyhülés következett be, ami megteremtette a feltételeket a békerendezés lezárására. A Külügyminiszterek Tanácsának harmadik, New York-i ülésszaka (1946. november 4-december 12.) a párizsi értekezlet ajánlásait vizsgálta meg, de sok vonatkozásban visszatért a nagyhatalmak eredeti, 1946. júliusi állásfoglalásainak vitájához is. Az Egyesült Államok és Nagy Britannia küldöttsége a kétharmados többséggel elfogadott ajánlásokat támogatta, míg Molotov joggal mutatott rá, hogy ezek jelentős része nem tartalmazza a kérdések kielégítő megoldását, és a tanács tagjainak feladata a békeszerződések végleges szövegének összeállítása. Az olasz vita53 után a román, illetve bolgár, magyar és finn szerződések függőben maradt kérdéseit a külügyminiszterek november 8-i és n-i üléseiken tekintették át. A magyar kormány november i-jén, 9-én és 29-én jegyzékekben fordult a Külügyminiszterek Tanácsához, amelyekben a párizsi értekezlet egyes ajánlásainak figyelmen kívül hagyását, a kisebbségek jogi védelmét és a velük szembeni egyoldalú akciók leállítását, a gazdasági rendelkezéseknek az ország fizetőképességével való összhangba hozását, a gazdasági terhek könnyítését kérte.54 A párizsi értekezlet a magyar békeszerződés 21., jóvátételre vonatkozó cikkelyét egyszerű többséggel fogadta el, viszont az amerikai küldöttség ellene szavazott. Byrnes a tanács november n-i, 6. ülésén Szegedy-Maszák washingtoni magyar kép148
