Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
volt, hogy szavairól azonnal tudomást szerez a hazai közvélemény, és ezért nem is annyira küldött-társaihoz beszélt, mint a világ nyilvánosságához. Az álláspontok megmerevedése, az éles szócsaták pedig nem kedveztek az érdemi tárgyalásoknak. Az öt politikai-területi, az olasz és balkáni-finn gazdasági, valamint a katonai bizottság a Külügyminiszterek Tanácsa által nem egyeztetett 36 cikkely megfogalmazásában kevés haladást érhetett el. A „volt ellenséges” államok képviselőit augusztus 12. és 14. között hallgatták meg. Az értekezlet első szakaszában a feszültséget növelte az Egyesült Államok és Jugoszlávia vitája az augusztusi repülőgép-incidensek miatt, valamint Byrnes szeptember 6-i stuttgarti beszéde, amely a nyilvánosság elé tárta a Németországgal kapcsolatos amerikai politikát. H. Wallace 1946. szeptember 12-i beszéde viszont megkérdőjelezte a Szovjetunióval szembeni „kemény” amerikai külpolitika létjogosultságát. Rámutatott arra, hogy valódi békére a Szovjetunió és az Egyesült Államok között van szükség, és csak egymás érdekeinek kölcsönös elismerése vezethet ehhez. Byrnes saját külpolitikája Truman elnök által támogatott bírálatának tekintette ezt a beszédet, és szeptember 17-én újra benyújtotta lemondását. Truman szeptember 20-án kénytelen volt Wallace külkereskedelmi miniszter menesztésével megoldani az amerikai külpolitikát ideiglenesen megbénító konfliktust. Sztálin viszont kedvezően válaszolt Wallace beszédére, és interjújában kétségbe vonta, hogy valódi lenne egy új háború veszélye Kelet és Nyugat között, és ezzel hozzájárult a két nagyhatalom közötti felszültség enyhüléséhez. A Külügyminiszterek Tanácsa az értekezlet időtartama alatt augusztus 29-től kezdve hét alkalommal tartott nem hivatalos találkozót, a külügyminiszterhelyettesek értekezlete tízszer ülésezett. A párizsi értekezlet munkálatainak rendkívül lassú előrehaladása miatt szeptember 24-én elhatározták a tárgyalások ütemének gyorsítását. Arról is vitát indítottak, hogy a New Yorkba összehívott ENSZ-ülésszakot elhalasszák-e a tanács újabb ülésszakának összehívása miatt. A szovjet küldöttség ebben az esetben kész volt már a párizsi értekezlet alatt aláírni a békeszerződéseket. A tanács javaslatára megegyeztek az értekezlet politikai-területi, gazdasági, katonai bizottságai munkájának október 5-i befejezésében s a záróülés október 15-i megtartásában. Október 4-én a tanács úgy döntött, hogy a New York-i ENSZ-üléssel párhuzamosan szervezi meg harmadik ülésszakát a békeszerződések végleges szövegének kidolgozására. A külügyminiszterek október 14-én állapodtak meg arról, hogy november 4-től kezdve az öt béke lezárását és a német kérdést tárgyalják. A párizsi értekezlet 79 nap alatt 53 kétharmados és 41 egyszerű többséggel elfogadott ajánlást fogalmazott meg. Az értekezleten a szavazások során kialakult a Szovjetunió és a népi demokráciák (Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákia) egysége; gyakran Norvégia, Franciaország, sőt néha az Egyesült Államok is velük szavazott. A vitás kérdések kölcsönös engedményeken alapuló megoldásában azonban csekély volt az előrehaladás, a békerendezés fő résztvevőinek álláspontjai egészében véve változatlanok maradtak. 147
