Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
határozta, hogy a békeszerződés-tervezetek egészét átadják a legyőzött államoknak, és döntött képviselőik meghallgatásáról. Az amerikai küldöttség fenntartotta magának a jogot, hogy bármilyen új javaslatot az eljárásra elfogadhasson vagy elutasíthasson. Július 9-én a tanács elküldte a meghívókat a konferenciára. A Külügyminiszterek Tanácsa az utolsó napokban, a „másodrendű” békeszerződés-tervezetek befejezése után, végre rátért az európai békerendezés központi kérdése, a német és az osztrák békeszerződés előkészítésének vitájára. Az amerikai küldöttség különösen az osztrák kérdés lezárását sürgette, mert ez lehetővé tette volna a szövetséges csapatok gyors visszavonását. Július 12-én lezárult a Külügyminiszterek Tanácsának második párizsi ülésszaka. A csaknem fél évig elhúzódó tárgyalások sikeresen zárultak: július 19-én az érintetteknek elküldték (és 29-én nyilvánosságra hozták) az öt békeszerződés-tervezetet. Byrnes július 15-i rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy a békeszerződés-tervezetek nem tökéletesek, de mégis a legjobbak, amiben a négy fő szövetséges meg tudott egyezni. Noha a nyilvánosság előtt haj thatatlanságát hangoztatta, a tárgyalási fórumokon az amerikai külügyminiszter kész volt a megegyezésre. A Szovjetunió eredményesen védte meg a potsdami és a moszkvai értekezlet határozatait. A tervezetek legtöbb cikkelyében nagyhatalmi egyetértés alakult ki, és csak ezután hívták össze a párizsi értekezletet. A békerendezés utolsó szakasza: a párizsi értekezlet (1946. július 29.-ok- tóber 15.) és a Külügyminiszterek Tanácsa New York-i ülésszaka (1946. november 4.-december 12.) A 21 győztes állam értekezletének feladata a békeszerződés-tervezetekre vonatkozó ajánlások elfogadása, majd a tanács következő, harmadik ülésszaka elé történő előterjesztése volt. A fődelegátusokból álló eljárási bizottság első 12 ülésén a kisebb szövetséges államok képviselői meggyőződhettek arról, hogy az értekezlet konzultatív jellegű, a tanácsnak alárendelt fórum, ajánlásaik elfogadására csak az el nem döntött kérdésekben lehet esély, és kizárólag akkor, ha azok találkoznak a nagyhatalmak egyetértésével. A kelet-nyugati ellentétek felszínre kerülésének jeleként kialakult az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával, illetve a Szovjetunióval együtt szavazó államok tábora. Az értekezlet ajánlásai kétharmados vagy egyszerű többséggel való elfogadása körül kialakult vita megosztotta a tanácsban részt vevő nagyhatalmakat, és sor került a közösen elfogadott eljárási elveket védelmező szovjet küldöttségvezető és Byrnes első nyilvános összecsapására. Molotov a nagyhatalmak egyhangúságának elvét, együttműködésüket védelmezte, míg az Egyesült Államok igyekezett a kis államok szavazatainak többségét megszerezve nyomást gyakorolni a szovjet álláspontra. Amerikai javaslatra az értekezlet ülései a sajtó nyilvánossága előtt zajlottak. Ennek következtében a párizsi értekezleten a valódi tárgyalási légkör vagy akárcsak vitaszellem kialakítása lehetetlenné vált: mindegyik felszólaló tudatában 146
