Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
dezték Magyarország határait. Aznap este Nagy Ferenc és Gyöngyösi még találkozott Sir Orme Sargent külügyminiszter-helyettessel, aki kétoldalú tárgyalások felvételét ajánlotta Csehszlovákiával, és Magyarország gazdasági helyzetét még a kisebbségi kérdésnél is fontosabbnak tartotta. Június 25-én Párizsban a magyar kormányküldöttség Bevinnel is találkozott. Nagy Ferenc kérte, „támogassa Magyarországot, ha lehetséges, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa újratárgyalja az erdélyi kérdést, és remélte, hogy a békeszerződésben lesz olyan rendelkezés, amely Csehszlovákiát kötelezi a magyar nemzetiségnek adandó egyenlő jogok biztosítására”. Bevin válaszul kijelentette, hogy „a jelenlegi tanácsülésen mégis úgy döntöttek, hogy nincs értelme az [erdélyi] kérdést tovább tárgyalni. Remélte azonban, hogy a békeszerződések aláírása és a romániai választások után románok és magyarok találkozhatnak, és közös megegyezésre juthatnak.” A csehszlovákiai kisebbségi jogok biztosítására az Egyesült Nemzetek, valamint a békeszerződés emberi jogokra vonatkozó határozatának valóra váltását remélte. Nagy Ferenc végül még megkérdezte, hogy amennyiben a határmódosítás lehetetlen, nem lehetne-e a szerződésbe olyan rendelkezést felvenni, hogy a román-magyar határ nem végleges. Az angol külügyminiszter kitérő válasza után49 a magyar kormányküldöttségnek nem lehetett már reménye arra, hogy erről az oldalról támogatást kapjon. A küldöttséget fogadta Bidault francia külügyminiszter,50 majd Molotov; ez volt a párizsi látogatás záró akkordja. A szovjet külügyi népbiztos előtt ott volt az előző napon beterjesztett javaslata a magyar békeszerződés-tervezetről, amelyben Csehszlovákia és Románia vonatkozásában is az 1938. január i-ji határ visszaállítása szerepelt. A korábban benyújtott amerikai tervezet ezzel pontosan megegyezett, a csehszlovák-magyar határkérdés nyitva hagyására vonatkozó említett észrevétel kivételével. (A határ kérdésében a június xo-i brit békeszerződéstervezet megegyezett az amerikai javaslattal.) A szovjet javaslat elfogadása esetén lezárult volna a csehszlovák-magyar területi vita is. Molotov - a Magyarországra vonatkozó három tervezet ismeretében - valószínűleg nem hagyott kétséget a magyar kormányküldöttségnek afelől, hogy a nagyhatalmak döntése a magyar határokra nézve véglegesnek tekinthető.51 A szovjet, amerikai, angol (és francia) külügyminiszter tehát nem tett ígéretet Nagy Ferenc miniszterelnöknek a magyar igények támogatására. A Külügyminiszterek Tanácsa június 29-től együttesen tárgyalta Trieszt, az olasz jóvátétel és a békeértekezlet összehívásának kérdését. Július 3-ra a jugoszláv érdekeket következetesen képviselő szovjet küldöttség számára is elfogadható megoldást találtak - amerikai javaslat alapján - Trieszt ügyében. Másnap sikeresen fejezték be az olasz jóvátétel vitáját. Nyilvánosságra hozták, hogy a tanács július 29-re hívja össze a konferenciát. Az eljárásról és az ügyrendről még napokig feszült légkörben vitatkoztak. Nem is jutottak dűlőre, végül is a konferenciára bízták a vita folytatását. A Külügyminiszterek Tanácsa az eljárásmódra csupán ajánlásokat terjesztett a szövetséges hatalmak elé, viszont el145
