Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
keszerződések összeállításában, az érintett szövetséges államok meghívásának módját, a döntéshozatali joggal nem bíró konferencia „ajánlásainak” érvényét, a „volt ellenséges” államok képviselőinek meghallgatását s a berlini (potsdami) határozat moszkvai módosítását (amely szerint a végső döntés nem az Egyesült Nemzeteket, hanem a békeszerződéseket összeállító hatalmakat illeti meg). Byrnes a három kormány nevében adott válaszában (1946. január 14.) megerősítette (a fent említett kivétellel) a berlini (potsdami) határozatnak a Külügyminiszterek Tanácsa békerendező szerepére vonatkozó kitételeit, valamint azt, hogy a közvetlenül érdekelt szövetségeseket meghívják a vitára, biztosította a francia kormányt, hogy a konferencián alapos és széles körű vita lesz, s az ajánlásokat, akárcsak azoknak az államoknak a nézeteit, amelyekkel a békeszerződéseket kötik, figyelembe fogják venni: „Ezeknek az államoknak alkalmat biztosítanak a békeszerződések megvitatására és véleményük kifejtésére mind a békeszerződés-tervezetek összeállításában, mind a májusi konferencián - ahogy ezt a korábbi, londoni üléseken is megengedték.”28 Mindezek alapján a francia kormány 1946. január 17-én elfogadta a Moszkvában kialakított eljárásmódot. Az amerikaiak a békeszerződés-tervezetek elkészítését április elejére tervezték. A békerendezés következő szakasza azonban felborította ezeket az elképzeléseket. A Külügyminiszterek Tanácsának második ülésszaka A békeszerződés-tervezetek kidolgozása (1946. január i9.-július 12.) több szakaszban zajlott le: a londoni külügyminiszter-helyettesi értekezleten (január 19. - április 20.), a párizsi Külügyminiszteri Tanács első (április 25. - május 16.) és második (június 15. - július 12.) ülésén. Az amerikai diplomácia taktikát változtatott, és - csatlakozva a mielőbbi békekötést szorgalmazó angol állásponthoz - sürgette a békekonferencia összehívását, függetlenül attól, hogy mennyire haladtak a tervezetek megszövegezésében. A külpolitika irányításában 1946 elejétől mind nagyobb szerepet játszó Truman cseppet sem lelkesedett a kompromisszumos moszkvai megállapodásért. Hajthatatlansága, valamint Byrnes 1946. február 28-i, az új koncepciót igazoló beszéde és az iráni válság miatt március-áprilisban kiéleződő szovjet-amerikai viszony a béketárgyalások elhúzódásához vezetett. A. londoni külüg/minis^ter-helyettesi értekezlet január 19. és március 8. közötti első ülésszakán csak az olasz kérdéssel foglalkozott. A február 12-i ülésen J. Dunn amerikai külügyminiszter-helyettes az érdekelt szövetséges és „volt ellenséges” államok meghallgatásáról beszélt. G. Jebb, az angol képviselő azonban ellenezte az azonos bánásmódot (szövetségessel és volt ellenséggel). A szövetségesektől írásbeli vélemény bekérését javasolta, az érintettek meghallgatását pedig a konferencián kívánta lehetővé tenni. Guszev szovjet nagykövet a beérkező válaszokat szakértőbizottság, illetve a külügyminiszter-helyettesek értekezletének 137
