Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
titkársága elé kívánta utalni. Február 20-án vita bontakozott ki arról, hogy az olasz határmódosításra vonatkozó francia és osztrák követeléseket közöljék-e az olasz kormánnyal. A legyőzött államok meghallgatását kezdeményező francia küldöttség ezúttal ellenezte az olasz vélemény figyelembevételét a békeszerződéstervezetek kidolgozása előtt, és a szovjet kormány sem volt híve annak, hogy a négyhatalmi vita előtt a határmódosításról bármit is közöljenek Olaszországgal.29 Ez precedenst teremtett. A tervezetek kidolgozásának e döntő szakaszában az érintett szövetséges és „volt ellenséges” államok — Olaszország kivételével — nem fejthették ki nézeteiket, tehát nem vehettek részt a szövetségesek vitájában; a legyőzöttek meghallgatására csak a (Külügyminiszterek Tanácsának alárendelt) konzultatív párizsi konferencián került sor. Hosszas vita folyt a konferencia feladatairól, eljárásmódjáról, a megvitatandó kérdések sorrendjéről, a meghívandók listájáról. Az már február végére világossá vált, hogy a békeszerződéstervezetek összeállításának elhúzódása miatt a konferencia nem kezdődhet meg a tervezett időben. A Moszkvában elfogadott eljárásmódra hivatkozva, Guszev szovjet nagykövet március 20-án kifejtette: a tervezett értekezlet nem tekinthető békekonferenciának, hiszen azon nem születik döntés; csupán megvitatják a békeszerződés-tervezeteket. Couve de Murville, a francia küldöttség vezetője azt javasolta: a konferencia döntse el, mikor és milyen feltételek mellett hallgassák mega legyőzött államok képviselőit. J. Dunn (Egyesült Államok) és G. Jebb (Nagy-Britannia) május i-jére kívánták összehívni a konferenciát, még ha a nagyhatalmak nem egyeznek is meg addig az öt tervezet szövegében. A szovjet küldöttség csak a tervezetek kidolgozása után volt hajlandó beleegyezni a konferencia összehívásába. A külügyminiszter-helyetteseknek április 5-ig nem sikerült ezeket a kérdéseket dűlőre vinni. Április 4-én az iráni válság megoldódott, a szovjet-amerikai feszültség csökkent, és a nagyhatalmak elfogadták Byrnes javaslatát: a vitás kérdések eldöntésére április 2 5-re Párizsban összehívták a Külügyminiszterek Tanácsát. A külügyminiszter-helyettesek 1946. március n-én kezdték meg a román békeszerződés-tervezetre benyújtott szovjet javaslat vitáját. Románia addigra átszervezte kormányát, és az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kész volt elismerni a Groza-kormányt. Bulgáriában az ellenzék nem tudta elfogadtatni feltételeit a Hazafias Front kormányával. A március 31-én újjáalakult Kimon Georgiev-kormányt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem ismerte el, de másnap, április i-jén azért a bolgár kérdés vitáját is megkezdte a három külügyminiszter-helyettes. A szovjet küldöttség 1946. március 29-én a románnal azonos szövegű javaslatot nyújtott be a bolgár és a magyar^0 békeszerződés-tervezetre. A Magyarországra vonatkozó tervezet a bevezetőn kívül 13 cikkelyt tartalmazott. Rendelkezései előírták a katonai korlátozásokat; az Egyesült Nemzetek tagországai és állampolgárai jogainak és érdekeltségeinek helyreállítását; 300 millió dollár értékű jóvátétel fizetését; a magyarországi német tulajdon átadását a Szovjetuniónak; 138
