Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
nek célja az érintett ország fejlődésének hátráltatása, helyzetének gyengítése. Az ilyen típusú befolyásolási törekvések eredményessége - mint látni fogjuk - vitatható. Ebbe a típusba tartozik elsősorban a szocialista országok ellen folytatott gazdasági hadviselés, de ide sorolható pl. az a sokkal »eredményesebb« gazdasági (elsősorban pénzügyi) hadviselés, amelyet az Egyesült Államok folytatott Chile, azaz az Allende elnök vezette haladó politikai erők ellen. A gazdasági hadviselés másik típusát jelentik azok az intézkedések, amelyek révén az adott országot, országcsoportot fokozott mértékben egyoldalúan függő helyzetbe hozzák az érdekelt országok. A nemzetközi pénzpiacok, a tőkemozgás, a hitelek, segélyek, kölcsönök stb. adta lehetőségeket felhasználva hosszú távon nyílik lehetőség az érintett országok befolyásolására. Ez történhet negatív vagy pozitív szankciók (jutalmazás) révén. Ebben a kategóriában elsősorban azon fejlődő országok jelentik a gazdasági hadviselés célpontjait, amelyek jelentősebb energiahordozó tartalékokkal és stratégiai fontosságú nyersanyag-lelőhelyekkel rendelkeznek, vagy hadászati szempontból fontos szerepet játszanak stb.”1 Az idézett véleményt elfogadva, a gazdasági hadviselés pontos meghatározásához a következőket tartom szükségesnek hangsúlyozni: A gazdasági háború országok vagy országcsoportok (szervezetek) közötti olyan konfliktusos viszony, amely a szemben álló fél ellen elsősorban politikai célok elérése érdekében tudatos és célirányos kár- és zavarokozásra irányul. A gazdasági háború tehát nem korlátozódik csupán azokra a közismert formákra és eszközökre, amelyek az adott viszonylatban valamilyen célból alkalmazott megtorló és kárt okozó intézkedéseket foglalják magukba. Ugyanakkor el kell kerülni a túlzottan tág kiterjesztést is, hiszen a fogalom nem tartalmazza a gazdasági konfliktusok valamennyi formáját (például gazdasági alapú kereskedelmi háborúkat). A gazdasági háború sajátos viszonyrendszer, amely természetszerűleg feltételezi az érintettek közötti kapcsolatok létezését. Olyan országok vagy csoportok között, ahol a gazdasági és egyéb kapcsolatok hiányoznak, a gazdasági háborúnak gyakorlatilag nincsen sem lehetősége, sem értelme. (Legfeljebb arról lehet szó, hogy az ilyen helyzet megváltoztatására irányuló lépésektől, tehát például a gazdasági kapcsolatok felvételétől a másik fél elzárkózik.) Általánosan elfogadott viszont a tétel megfordítva: minél intenzívebbek a gazdasági kapcsolatok, minél szélesebbek a függőségi viszonyok, annál nagyobbak a lehetőségek a gazdasági háború eszközeinek az alkalmazására, s annál biztosabb, hogy hatásuk nagyobb mértékű lesz. Ennek a megállapításnak az sem mond ellent, hogy bizonyos ponton és körülmények között a gazdasági háborúknak éppen ezek a feltételek szabnak korlátokat. A gazdasági háborúk szempontjából ugyanis az az „ideális helyzet”, ha az intenzív gazdasági kapcsolatok mellett a célpont-ország egyoldalú gazdasági függőségben van, tehát gazdaságilag nagymértékben sebezhető és kiszolgáltatott, s partnerei egységesen lépnek fel ellene. A valóságban azonban ilyen helyzet aligha képzelhető el; a kapcsolatokra ugyanis inkább a széles körű kölcsönös függőség a jellemző. A kölcsönös függőség a gazdasági háborús 6?
