Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
és Zsedényi külön találkoztak, s elhatározták, hogy azon a héten a Politikai Bizottság tagjait nem hívják össze.37 A minisztertanács október 24-i ülésén Miklós Béla ismertette az angol-amerikai diplomáciai lépéseket, s úgy foglalt állást, hogy ilyen körülmények között semmit sem kell tenni az egyezmény végleges ratifikálásáért.38 Az amerikai diplomácia, amely az angoltól eltérően tartózkodóbban viselkedett, időközben egy új témakört vetett fel az egyezmény körüli vitában. Schoenfeld október 26-án utasítást kapott, hogy szóban közölje a magyar kormánnyal: a szovjet-magyar egyezmény ellentétes az 1925-ös amerikai-magyar barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződéssel. Ebből az amerikaiak különösen a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítését tartották fontosnak, elsősorban a kőolajiparban. Schoenfeldnek hangsúlyoznia kellett, hogy kormánya az említett szerződés érvényét a békeszerződés után helyre kívánja állítani, sőt új egyezményről is szó lehet, amely „még szélesebb jogokat biztosít a kölcsönösség alapján”. A diplomata 31-én felkereste Gyöngyösit, s a kapott utasítás szellemében tájékoztatta az amerikai kormány álláspontjáról, s egy jegyzéket is átadott. A magyar külügyminiszter köszönettel nyugtázta, hogy az Egyesült Államok érdeklődését fejezte ki Magyarország gazdasági talpraállítása iránt, s aláhúzta, hogy az a magyar kormány szándékainak is megfelel.39 A szovjet-magyar gazdasági egyezmény teljes ratifikálásának leül- és belpolitikai feltételei november második felétől fokozatosan kedvezőbbé váltak. A londoni külügyminiszteri értekezlet kudarca után, amely hetekre feszültté tette a nemzetközi légkört, a szövetséges nagyhatalmaknak sikerült megállapodniuk abban, hogy december közepére összehívják Moszkvába a Külügyminiszterek Tanácsának következő ülését, s folytatják a náci Németország volt szövetségeseivel, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal megkötendő békeszerződések előkészítését. Bár a közép- és délkelet-európai kérdésekben, főként a bulgáriai és a romániai politikai viszonyok és kormányzati berendezkedés megítélésében a nézeteltérések nem csökkentek, s Anglia, valamint az Egyesült Államok továbbra sem volt hajlandó a Groza-, illetve a Georgi- jev-kormányt nemzetközileg elismerni, velük békét kötni, London és Washington november-december folyamán láthatóan az ellentétek mérséklésére törekedett. Az 1945. november 4-én megrendezett szabad, demokratikus választások, amelyek a Kisgazdapárt fölényes győzelmével végződtek, kellemes benyomást keltettek a nyugati fővárosokban, és Angliát Magyarország-politikájának módosítására késztették. E. Bevin külügyminiszter november 14-én a következő véleményének adott hangot: „Bízom benne, hogy nagy figyelmet fordítunk majd Magyarországra, és semmi olyan lépést nem teszünk, ami felesleges bonyodalmakhoz vezethet majd Oroszországgal. Természetesen fenn kell tartanunk jogainkat, de ezt olyan tapintattal kell tennünk, hogy segítsük a kormányt az ország talpraállításában. Magatartásunkban a segítőkészségnek kell megnyilvánulnia és nem a szurkapiszkának.”40 A Foreign Office a külügyminiszter szavait utasításnak no
