Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
egyezményt nem ratifikálták. A halogató taktikát látva, szovjet részről többször kénytelenek voltak sürgetni az ügy rendezését. Október i-én Vorosilov marsall magához kérette Dálnoki Miklós Béla miniszterelnököt, s közölte vele, hogy szovjet vélemény szerint a parafáit egyezményt a közeljövőben ratifikálni kell, mert a „Szovjetunió presztízse forog kockán”.12 Jóllehet a kormányfő nem ígért semmit, sem ő, sem a horthysta csoport, sem a Kisgazdapárt vezetői, sem a mögöttük álló nagytőkés körök nem térhettek ki a válaszadás elől. A hajlandóságot a kompromisszumra megkönnyítette - mint látni fogjuk - az, hogy az angolamerikai diplomácia érdeklődése megnőtt Magyarország iránt. Számukra megnyugtatóan hatott a Kisgazdapárt október 7-i választási győzelme a budapesti községi választásokon, ami előrevetette az árnyékát egy esetleges országos választási sikernek is. A kisgazda vezetők úgy vélték, hogy mivel a gazdasági egyezmény keretszerződés volt, s a részletek kidolgozására csak később kerül sor, a „polgári többség” birtokában annak feltételeit maguk szabhatják meg.13 A baloldali pártok követelésére Dálnoki Miklós Béla elnökletével 1945. október 12-én ült össze a minisztertanács, amely Balogh páter előterjesztésében részletesen megvitatta, s kiegészítésekkel és módosításokkal 11:1 arányban jóváhagyta14 az öt évre szóló szovjet-magyar gazdasági egyezményt, amelyet nemcsak a miniszterelnök, de a néhány nappal korábban tiltakozásul lemondani akaró kisgazdapárti miniszterek is megszavaztak. Csak gr. Teleki Géza szavazott ellene. Vörös János hadügyminiszter a szavazás előtt elhagyta az üléstermet. A két legfontosabb módosítás kimondta: az egyezmény nem „kizáró” jellegű, nem akadályozza meg a gazdasági együttműködést más országokkal, s a végrehajtásban előzetes figyelemmel kell lenni azokra a volt német javakra, amelyeket Magyar- ország a potsdami döntés értelmében átenged a Szovjetuniónak. Emellett a kormány azt is leszögezte, hogy a keretegyezmény alapján később megkötendő megállapodások nem lehetnek ellentétben a magyar törvényekkel, azokat külön kell kezelni s külön tisztázni, és írásba kell foglalni azokat a körülményeket, amelyek között ezeket az egyezményeket fel lehet mondani. Mindemellett a minisztertanács ülésén olyan döntés is született, hogy az alapegyezményt a nemzetgyűlés Politikai Bizottsága, majd a Nemzeti Főtanács elé kell terjeszteni, további jóváhagyás végett, de az időpontot közelebbről nem határozta meg.15 II. A magyar-szovjet gazdasági egyezmények megkötése az angol-amerikai diplomáciát nem érte váratlanul. Az előzetes szovjet-magyar kereskedelmi tárgyalásokról, amelyek szovjet szakértők bevonásával Budapesten folytak, már július közepén tudomást szereztek, sőt titokban megkapták az egyezmény tervezetét is.16 A sajtóból értesültek Gerő és Bán, valamint a magyar delegáció elutazásáról is (1945. augusztus 1.), amelyet a potsdami konferencia miatt többször elhalasztottak. Augusztus közepén már tudtak arról is, hogy a Szovjetunió - az árucsere-egyez105
