Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
ményen túlmenően - felajánlotta: kész egy hosszabb távú, általánosabb jellegű gazdasági együttműködési egyezményt is kötni Magyarországgal; ismerték az előzetes tervezetet, majd a Gerő és Bán által parafáit megállapodás szövegét is.17 Pontos információik voltak az egyezmények visszhangjáról, a kormányférfiak, a pártvezetők és az üzleti körök álláspontjáról s a belső nézeteltérésekről. Az áruforgalmi megállapodást pozitívan értékelték, de a gazdasági együttműködési egyezmény ellen komoly kifogásokat emeltek. Az angol követ azonnal riadót fújt: „Ez a nagy horderejű gazdasági eszköz, ha jelenlegi formájában aláírják, Magyar- országot a következő évekre csaknem teljesen a szovjet gazdasági szférába helyezi” - jelentette kormányának.18 Egyúttal figyelmeztetett: Angliának a lehető legteljesebb mértékben érdeklődést kell mutatnia Magyarország iránt, bátorítani kell vezetőit, hogy elhiggyék: Anglia érdekelt abban, hogy mi történik és mi fog történni az ország életében, semmi sem veszett el a polgári oldal számára, érdemes ellenállniok a szovjet követeléseknek.19 Az amerikai diplomácia 1945 nyarán foglalkozott első ízben a magyar gazdasági viszonyokkal, a magyar külkereskedelemmel és ezen belül a magyarszovjet gazdasági kapcsolatokkal. J. Grew külügyminiszter-helyettes - A. Schoen- feld budapesti követ azon közlésével kapcsolatban, hogy a májusi román-szovjet egyezmény mintája alapján elkészült a magyar-szovjet kereskedelmi egyezmény tervezete - kifejtette, hogy az amerikai kormány ellenez minden kizárólagos és más országokat különös előnyben részesítő egyezséget, mert célja megkülönböztetés nélkül, a legnagyobb kedvezmény elve alapján helyreállítani a kelet-európai országokkal is a külkereskedelmi forgalmat, mihelyt azt a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok lehetővé teszik. Az amerikai megítélés szerint a szerződés- tervezet ezeknek az elveknek nem felel meg.20 Schoenfeld szeptember 14-én - már az általános gazdasági egyezményre utalva - közölte Gyöngyösivel, hogy a szerződés alkalmat nyújthat arra, hogy a Szovjetunió monopolizálja a magyar ipart; ha csupán a potsdami egyezmény alapján szovjet ellenőrzés alá kerülő, volt német vállalatokról lenne szó, akkor arra a szerződésben kifejezetten utalni kellett volna.21 Az amerikai diplomata a „helyi ellenállás bátorítására” maga is különböző intézkedéseket sürgetett.22 Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke attól tartva - mint láttuk, nem alaptalanul -, hogy a minisztertanács a munkáspártok és az NPP nyomására jóváhagyja a szovjet-magyar gazdasági egyezményt, az azt ellenző jobboldali politikai csoportok és hazai üzleti körök megbízásából október 4-én felkereste az angol, majd másnap az amerikai diplomáciai képviselet vezetőjét, s mindkettőjüknek határozottan felvetette a kérdést: ha Magyarország továbbra is visszautasítja a gazdasági megállapodás ratifikálását, s a Szovjetunió ezért ellenintézkedéseket hozna, számíthat-e Anglia és az Egyesült Államok támogatására? A. Gascoigne-nál az iránt is érdeklődött, hogy az angol kormány ez ügyben nem interveniálna-e Moszkvában. Mindkét diplomata ígéretet tett rá, hogy utasításokat kér kormányától.23 106
