Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
SIPOS PÉTER-VIDA ISTVÁN Az 1945. augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia i. Mos2kvában 1945. augusztus 27-én A. I. Mikojan, a Szovjetunió külkereskedelmi népbiztosa és Gerő Ernő, az Ideiglenes Nemzeti Kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere, valamint Bán Antal iparügyi miniszter kormányuk nevében 1946. december 31-ig szóló, 30 millió dollár értékű árucsere-egyezményt és fizetési megállapodást írt alá.1 Ezzel egyidejűleg - szovjet kezdeményezésre - öt évre szóló általános gazdasági együttműködési egyezmény megkötésére is sor került, amelyet előzetesen ugyancsak Gerő Ernő és Bán Antal látott el kézjegyével. (Lásd a függeléket!) A kommunista politikus a hazaérkezése után adott nyilatkozatában az egyezményeket így értékelte: „Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a fegyverszünet megkötése után ez volt az első alkalom, amikor Moszkvába hivatalos magyar küldöttség utazott. A küldöttséget Moszkvában úgy fogadták, mint ahogy teljesen független, szuverén, önálló ország képviselőit szokták. ... A tárgyalások kitűnő légkörben, a legteljesebb kölcsönös megértés jegyében folytak le és lerakták az alapjait a tartós és szoros gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek Magyarország és a Szovjetunió között.”2 Az árucsere-egyezmény megkötését Magyarországon általános elégedettséggel fogadták. Nemcsak az Ideiglenes Kormány és a demokratikus pártok üdvözölték örömmel, de a szélesebb közvélemény körében is jó visszhangot keltett, sőt még a nyugati orientációjú tőkés körök is elfogadhatónak tartották. Nem véletlenül, hiszen az ország gazdasági talpraállításához, az egyes iparágak, főként a textilipar számára máshonnan be nem szerezhető nyersanyagokat, pamutot, gyapjút, kokszot, vasércet, valamint szállítóeszközöket, teherautót, traktort biztosított. Cserébe Magyarország 100 ezer tonna nyersolajat és olajszármazékokat, mezőgazdasági terményeket, konzerveket, rádiófelszereléseket és alkatrészeket, optikai cikkeket szállított. A legjelentősebb az a 30 ezer tonna nyerspamut volt, amelynek feldolgozását a magyar ipar bérmunkában vállalta, s a Szovjetunió áruval fizetett érte.3 Az öt évre szóló gazdasági együttműködési egyezménynek 102
