Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Miklós Imre: A Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának négy évtizedéről
kiiktatni egymást. Megtanultuk tisztelni egymás meggyőződését. Az ilyen kapcsolatokon nyugvó, elmélyült párbeszéd kitűnő lehetőséget ad az életért való felelősség legmagasabb igényű megvitatására oly módon, hogy mindkét fél képviselői teljes mértékben érvényesíthetik sajátos alapelveiket, a bonyolult szociológiai, politikai, gazdasági, társadalmi, lélektani és erkölcsi kérdések vizsgálata során.”38 A konferencián megvitatott kérdéskörök között szerepeltek a bizalom és reális humanizmus, a háború, a béke és az igazságosság témakörei mint olyan kategóriák, amelyek lehetővé tették, hogy a párbeszéd a realitás talaján maradjon. A magyarországi keresztények és marxisták közötti párbeszéd eddigi eredményei hozzájárultak ahhoz a sikerhez, ami a nemzetközi méretekben megvalósuló dialógus értékelésében mutatkozik. Számos példa igazolja, hogy az együttműködésre irányuló dialógus nem zárja ki, hanem egyenesen megköveteli mindkét féltől az aktuális kérdések elvi-teoretikus tisztázását. A dialógus nemzetközi távlataira gondolva kötelességünknek tekintjük, hogy a hazai tapasztalatokat minél szélesebb körben ismertté is tegyük. Vitathatatlannak tűnik - hangsúlyozza Bartha Tibor püspök -, hogy a marxisták és a keresztények dialógusának első számú témája legyen a földünket fenyegető nukleáris háború veszélyének elhárítása, az atomfegyverek gyártásának betiltása és a háborúnak egyszer s mindenkorra való kiiktatása.30 Ezt húzzák alá az 1984. évi budapesti szimpóziumon elfogadott irányelvek utolsó mondatai: „Nem bízhatunk abban, amit nem tudunk. Ezért a dialógus folyamatában nyitottnak kell lennünk abban, hogy a másikra vonatkozó téves információkat korrigáljuk. Megkönnyíti a bizalom erősödésének folyamatát, ha senki sem vallja magát az abszolút igazság tulajdonosának. Az ilyen dialógusok sorozata önmagában is hozzájárul a világ békéjéhez azáltal, hogy létező konfliktusok kezelésének kedvezőbb légkört teremt és igényli a közös emberi problémák megoldását.”40 * Egyes történettudósok szerint legalább fél évszázad kell ahhoz, hogy történetileg hiteles képet lehessen alkotni egy adott közösségben lezajlott változásokról, azok okairól és eredményeiről. Ha ez a megállapítás igaz, az elmúlt évtizedek egyházpolitikai fejleményeinek áttekintése kevéssé felelhetett meg a tudományos elemzés kívánalmainak. Arra törekedtünk azonban, hogy a korszak legfontosabb csomópontjait kiemelve felvázoljuk - úgy, ahogy ma képesek vagyunk az értékelésre - a megtett utat. A negyedik évtized utolsó évének jelentős egyházpolitikai eseményei is igazolják, hogy a súlyos nemzetközi és a nehezebbé váló hazai körülmények ellenére is lehetséges, sőt kötelező a különböző világnézetet és politikai felfogást vallók találkozása és alkotó eszmecseréje. Nagy jelentőségű esemény volt ezen a téren a magyarországi egyházak és felekezetek képviselőinek találkozója a 99
