Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Miklós Imre: A Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának négy évtizedéről
Parlamentben 1984 márciusában, amely a hazáért és az emberiségért vállalt felelősség jegyében tanácskozott. Az elmúlt esztendő eseményei között különösen fontos volt a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése, amelyet 1984 nyarán Budapesten tartottak. A nagygyűlésnek különös jelentőséget adott, hogy történetében először tartotta a világszervezet legfőbb fórumát szocialista országban, mintegy 1300 küldött és meghívott részvételével. A plenáris ülésen és több munkacsoportban folyó tanácskozáson a béke és igazságosság teológiai, társadalmi és politikai összefüggései kerültek középpontba. Kiemelt hangsúlyt kapott a harmadik világ problémáinak elemzése. Elfogadhatatlannak minősítették a faji megkülönböztetést. Állást foglaltak abban, hogy az egyházaknak aktív, cselekvő részt kell vállalniuk a társadalmi igazságosságért, a békéért való küzdelemben. A nagygyűlés üzenettel fordult valamennyi tagegyházához, amelyben mozgósítják híveiket a békéért és a társadalmi igazságosságért, a leszerelésért és a népek közötti bizalom erősítéséért folyó küzdelemben való aktív részvételre. A magyar társadalmi valóság bemutatását eredményesen szolgálták a nagygyűlés résztvevőinek találkozásai a legmagasabb szintű párt-, állami és társadalmi szervek képviselőivel. Ugyancsak jó hatást gyakoroltak a résztvevőkre az ország 112 evengélikus gyülekezetében tett látogatások. A magyar egyház és a magyar társadalom számára megtisztelő, hogy a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlését hazánkban rendezte meg, és hogy a világszervezet elnökévé jelentős többséggel Káldy Zoltán evangélikus püspököt választották meg. Figyelemre méltó eseményként és törekvéseink helyességét igazoló jelként értékelhetők az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének magas szintű vatikáni tárgyalásai és külön is kiemelhető II. János Pál pápával létrejött találkozása. Ezeknek és az elmúlt év más eseményeinek megbízható értékeléséhez természetesen még idő kell. Jól jelzik azonban a folytatás kedvező lehetőségeit. 1 „Divini Redemptions” kezdetű pápai enciklika, 1937. Idézi Gecse Gusztáv: Katolicizmus és szocializmus. Világosság, 1977. 1. sz. melléklet, 36. 1. 2 Lásd bővebben Pais István: Ember és vallás. Adalékok a vallás kritikájához és struktúrájához. Akadémiai Kiadó, 1981. 192. 1. 8 Bariba Tibor: Egyházak a szocializmusban. Confessio, 1977. 1. sz. 29. 1. 4 Idézi Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon (1890-1950). Kossuth Könyvkiadó, 1977. 272. 1. 6 A református egyház állásfoglalását természetesen megkönnyítette az a tény, hogy az egyházi földek 86 százaléka volt katolikus kézben. 8 Élet és jövő, 1948. január 3. 7 Idézi Kónya István: Tanulmányok a kálvinizmusról. Akadémiai Kiadó, 1975. 171 11 • h 8 Idézi Kónya István: A kálvinizmus gyakorlata a szocializmusban. Világosság, 1977. 1. sz. melléklet, 41.1. 8 Uo. A magyar protestantizmus öt éve, 1945-1950. A Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya, é. n. 13. 1. 11 Csizmadia Andor: Kétoldalú szerződések. Az állam és az egyházak kapcsolatának jogi rendezése. Világosság, 1977. 3. sz. 130. 1. 100
