Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Miklós Imre: A Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának négy évtizedéről
elengedhetetlen feltételei a párbeszédnek. Kiderült azonban az is, hogy a pusztán akadémikus vita, a konvergenciák vagy divergenciák keresése nem viszi előre a dialógus ügyét, mert az elméleti síkon folytatott párbeszéd gyakorlati együttműködés nélkül absztrakcióba vész. Az 1981 szeptemberében tartott debreceni valláselméleti szimpózium volt az első protestáns-marxista dialógus és konferenciaszinten folytatott marxistakeresztény párbeszéd, amely az elméleti gondolkodást a gyakorlati együttműködéssel kötötte egybe. A debreceni dialógus további jelentősége, hogy többé nem magánkezdeményezésként folyt a párbeszéd, hanem hivatalosan megbízott és elismert partnerek, kiváló marxista teoretikusok és vezető protestáns teológusok vettek részt benne. A párbeszéd folyamán elhangzott előadásokat és felszólalásokat pedig a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg „Marxizmus, kereszténység, protestantizmus ’82” c. kötetében. A marxista-keresztény párbeszéd sorába tartozik a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete szervezésében 1984 februárjának végén „Az ember felelőssége a mai világban” címmel tartott nemzetközi konferencia, amely határkövet és lényeges előrelépést jelentett e párbeszéd történetében. A történelem folyamán először hívott egybe egy szocialista ország tudományos akadémiájának filozófiai intézete és intézetközi békekutató központja marxista-keresztény dialógust. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a dialógus polgárjogot nyert. Ez példaadás és bátorítás lehet mások számára is. Az a tény, hogy szinte egész Európából, sőt tengerentúlról is voltak jelen delegátusok, mutatja, hogy nagy a nemzetközi érdeklődés a hazánkban elsőként kibontakozott marxistakeresztény dialógus korrekt módja és járható útja iránt. A korábbi idők tanúsága szerint marxista és hivő teoretikusok vitái általában két okból futottak vakvágányra. Vagy túlságosan is elvontak voltak, így társadalmi hatásuk elhanyagolható volt, vagy pusztán napi politikai kérdéseket vitattak meg, tulajdonképpen illetéktelenül, rossz hatást keltve a tágabb környezetben. A jelen konferencián sikerült a két szélsőséget elkerülni, és a kitűzött fő téma nyomán haladva vizsgálni a világ békéjéért viselt felelősség antropológiai és szociáletikai tartalmát. A primitív antimarxizmus és a primitív vallásellenesség világa helyett a résztvevők egyhangúlag vállalták, képviselték a bizalomra és nyílt párbeszédre épülő konstruktív együtthaladás „színes” világát. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke a konferenciát méltató beszédében hangsúlyozta: „A magyarországi keresztyének és marxisták egyaránt várakozással tekintenek a találkozóra, ugyanis ebben az országban a párbeszéd, sőt együttműködés komoly előzményekre tekint vissza és jelentős eredményeket ért el. A párbeszéd azért is elkerülhetetlen, mert a két eszmerendszerhez - keresztyénség és marxizmus - tartoznak az európai civilizáció körében élő legnagyobb súllyal bíró tömegek. A kétoldalú fenntartások leküzdése után jelen korszakban nem akarjuk meggyőzni egymást és nem akarjuk 98
