Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
PALÁN KAI TIBOR A gazdasági háború néhány kérdése A világgazdaságban az elmúlt évtizedben ismét gazdasági „háborús” tendenciák bontakoztak ki. Ez a folyamat, amelyben politikai és gazdasági tényezők egyaránt szerepet játszottak, különösen a kelet-nyugati kapcsolatokat érintette. Az 1960-as évek végétől kibontakozó világgazdasági válság a nemzetközi együttműködésben zavarokat okozott, s ezek sajátosan jelentkeztek a szocialista országok gazdaságában és a kelet-nyugati kapcsolatokban. A világpolitikában az 1970-es évek második felétől a mintegy két évtizede tartó enyhülési folyamat ellentmondásossá vált. Bizonyos területeken a normális együttműködés fennmaradt, sőt fejlődött, miközben másutt gyakoribbá váltak és éleződtek a politikai és katonai konfliktusok. Ezek az ellentétek óhatatlanul átterjedtek a gazdasági kapcsolatokra is. A világgazdaságban az 1970-es évektől a gazdasági háborúk szempontjából több vonatkozásban új helyzet alakult ki. A hetvenes évektől korunk tudományos-műszaki forradalma új szakaszba lépett. A tőkés országok szakirodalma ezt a szakaszt gyakran „harmadik vagy negyedik ipari forradalomnak” nevezi. Az új helyzet, amely a mikroelektronika, a robottechnika, az informatika, a biotechnika stb. eredményeivel jellemezhető, széles körű társadalmi-gazdasági következményekkel járt. Az új technikai vívmányok terjedése például lehetővé tette a termelékenység jelentős mértékű emelését, radikálisan változtak a termelési méretek és vállalati kapcsolatok. A korábbi technikai forradalom során egyirányú tendencia bontakozott ki a vállalati méretek terén: a vállalatok növekedése szinte megállíthatatlannak tűnt. Ma ezzel szemben „dekoncentrációs és decentralizációs” folyamatokat tapasztalhatunk, s megnőtt a vállalatok közötti specializációk és kooperációk jelentősége. Ez sok területen a hatékonyságnövelés alapvető feltételének tűnik. Az új technikai fejleményeknek nagy szerepük van a munkanélküliek számának növekedésében. A második világháborút követő évtizedekben a technikai forradalom ellenére fenntartható volt a teljes foglalkoztatottság. A tőkés országok jelentős részében nagy szerepe volt 59
