Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
a gyors gazdasági növekedésben annak, hogy az intenzív és az extenzív fejlődés sajátos kombinációját sikerült megvalósítaniuk. A mai munkanélküliségben természetesen számos tényező játszik szerepet, s nem elhanyagolhatók - az infláció- ellenes harc elsőbbsége mellett - a konjunkturális és gazdaságpolitikai hatások sem. Ügy tűnik azonban, hogy a jövőben az új technikai vívmányok széles körű elterjesztése mellett nem érhető el könnyen a foglalkoztatottság kielégítő mértékű bővítése. Külön gondot okoz, hogy az új technika a „termelékenység” radikális növekedését eredményezheti a szolgáltatások szférájában is, ami eddig a fölöslegessé váló munkaerő felszívásának fő csatornája volt. Az új technikai vívmányok megjelenése a nemzetközi munkamegosztásra is jelentős hatást gyakorolt. A műszaki forradalom új szakasza a vívmányok mono- polizálásának sajátos új lehetőségeit teremtette meg. Az új technika szerteágazó nemzetközi munkamegosztást igényel, s előnyei csak nemzetközileg aknázhatók ki maximálisan. Folyamatos fejlesztésére és alkalmazására csak olyan vállalatok képesek, amelyek rendelkeznek a szükséges műszaki-gazdasági innovációs képességekkel és kapacitással, valamint a nemzetközi munkamegosztás megfelelő csatornáival és lehetőségeivel. Ezek a feltételek és lehetőségek a tőkés világgazdaságban alapvetően a „globálisan” szerveződő transznacionális társaságokhoz kötődnek. Ilyen körülmények között e vívmányok a nagyobb fokú polarizáció veszélyét hordják magukban mind a társaságok, mind az országok viszonylatában. Ezek a változások a gazdasági háborúk szempontjából messzemenő következményekkel jártak: megteremtették a gazdasági elszigetelés, nyomásgyakorlás és károkozás, azaz a vállalatok vagy országok technikai fejlődéstől és a nemzetközi munkamegosztás fő áramától való tudatos elvágásának új lehetőségeit. A kölcsönös függés és az ún. globális problémák Az elmúlt évtizedekben a nemzetköziesedés folyamata rendkívül meggyorsult, és minőségileg új szakaszba lépett. A nemzetköziesedés kiterjedt a társadalmi élet valamennyi ágára, s bizonyos területeken mélyreható változásokat idézett elő. i. A második világháború után a világkereskedelem dinamikája jelentős mértékben meghaladta a termelés növekedését. Ezzel a korábbi évtizedek tendenciái megfordultak. A tőkés világkereskedelem általában kétszer olyan gyorsan bővült, mint az országok bruttó nemzeti termelése. Ez a tendencia a világgazdaság fejlődésének általános lelassulása ellenére az 1970-es években is fennmaradt. Néhány régió világgazdasági függősége ezekben az években erőteljesen fokozódott, a belső felhasználásban az import, az értékesítésben pedig az export hányada magas szintet ért el (például az EK-ban). Kivételt csak a világgazdasági recessziós időszakok (1974-1975 és 1980-1983) jelentettek, amikor egyes években és viszonylatokban a kereskedelem abszolúte is csökkent. A negatív változások ellenére is egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kölcsönös függés napjainkra olyan fokot 60
