Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
kooperatív elemeire. Az Egyesült Államok ezzel szemben a nemzetbiztonságistratégiai megfontolásokat a gazdaságiak elé helyezi. A nemzetbiztonsági-stratégiai és a gazdasági szempontok ütközése a kelet-nyugati viszony megítélésében állandó vitákat vált ki a nyugati szövetségi rendszerben, a nyugat-nyugati kapcsolatokban is. Az egyes stratégiai koncepciók megvalósításának eltérő költségigénye és az egyes országokra háruló terhek különböző mértéke miatt korántsem véletlen, hogy - kisebb-nagyobb időeltolódással - meglehetősen szoros összefüggés fedezhető fel a nyugati stratégiai koncepciók prioritásai és az Egyesült Államok gazdasági ereje, tágabb értelemben a nemzetközi gazdasági erőviszonyok alakulása között. A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok általános korlátozására a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején került sor, amikor vitathatatlan volt az Egyesült Államok világgazdasági fölénye. Erre támaszkodva az Egyesült Államok nagyobb nehézségek nélkül végre tudta hajtani, illetve hajtatni stratégiai koncepcióit. A hatvanas években az Egyesült Államok világgazdasági pozícióinak gyengülése a nyugati stratégiai koncepciók és doktrínák Egyesült Államok által meghatározott egységének lassú eróziójához, a fejlett tőkés országok közötti egyetértés gyengüléséhez, a gazdasági érdekellentétek felszinre kerüléséhez, majd a stratégiai prioritások módosulásához vezetett. A stratégiai koncepciók végrehajtása, illetve végrehajthatósága mellett az alkalmazott eszközök jellege is nagymértékben függ a mindenkori erőviszonyoktól. A stratégiai eszköztár prioritásainak módosulásában a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti katonai erőviszonyok kiegyenlítődése, illetve megszilárdulása mellett a gazdasági fejlettségi szintkülönbségek mérséklődése is lényeges szerepet játszott. Mivel az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek az erőforrásai nem voltak elegendők a Szovjetunió és a többi KGST-ország elszigeteléséhez, az általános tagadás koncepcióját újjal váltották fel. Ez támogatja a Szovjetuniónak a nemzetközi rendszerbe való aktív bevonását, a gazdasági engedményeket azonban politikai feltételekhez kötötte. A Nixon-Kissinger-féle koncepcióban a kooperáció elemeinek megjelenése az Egyesült Államok relatív világ- gazdasági gyengeségét tükrözte. E koncepció végrehajtása kevésbé vette igénybe a nyugati erőforrásokat, s a kisebb költségigény mellett a szövetségesek nagyobb mértékű aktív támogatását sem igényelte. Megvalósításának költségterhei megközelítőleg arányosan oszlottak meg az Egyesült Államok és szövetségesei között. Figyelmet érdemel, hogy a Reagan-kormány korlátozó politikájának reál- gazdasági alapját az Egyesült Államok világgazdasági pozíciójának javulása képezte, különösen a gazdasági fejlődés általános menetét mindjobban meghatározó élvonalbeli ágazatokban. Ez a javulás azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok biztositsa szövetségeseinek az ötvenes évekhez hasonló mértékű támogatását, s áthárítsa a korlátozásokkal kapcsolatos költségterhek na53
