Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
gyobb hányadát a szövetségesekre. A teheráthárítás egyik formájának tekinthető ugyan, hogy a Nyugat-Európában eladott energiahordozókért kapott deviza egy részéért a Szovjetunió gabonát vásárol az Egyesült Államoktól, a szovjet gabonavásárlásokat tehát a Nyugat-Európából származó nettó devizakiáramlás biztosítja. Ez az összefüggés is valószínűleg szerepet játszott a szovjet-nyugat-európai földgázvezeték megépítését akadályozó amerikai magatartás módosulásában. A nyugati stratégiai koncepciók végrehajthatósága, a végrehajtás hatékonysága nem kizárólag a világgazdasági és -politikai erőviszonyok mindenkori állapotától függ, hanem attól is, hogy a stratégiai célok és az elérésüket szolgáló eszközök mennyire vannak összhangban az alkalmazó ország vagy országok gazdasági és politikai rendszerének struktúrájával. Ami a stratégiai koncepciók megvalósíthatóságának belpolitikai lehetőségeit és korlátáit illeti, az Egyesült Államok esetében a hatalom decentralizáltsága és megosztottsága, a különféle érdek- csoportoknak a kongresszuson keresztül történő részvétele a külpolitika alakítá- tában korlátozza a végrehajtó hatalom mozgásterét, akadályozza a nemzetközi hasalmi érdekek érvényesítését.34 Az Egyesült Államokban ezért a végrehajtó hatalom a legtöbb fejlett tőkés országhoz viszonyítva a társadalom és a gazdaság erőforrásainak csak kisebb hányadát tudja külpolitikai-hatalmi befolyásolásra összpontosítani. Ennek egyik következménye az, hogy bilaterális viszonylatban is nehéz hatékony gazdasági nyomást kifejtenie. Másfelől a törvényhozó hatalom erőteljesebb részvétele az amerikai stratégia és külpolitikai formálásában állandó, tartós rövid távú bizonyítási, eredményfelmutatási kényszert jelent a végrehajtó hatalom számára. Egy esetleges átmeneti kudarc, illetve pozitív eredmény hiánya pedig a szóban forgó lépéseket ellenző kongresszusi lobby számára teremt ellentámadási lehetőséget. A rövid távú bizonyítási kényszer nehezen egyeztethető össze a hosszú távú stratégiai célokkal, a stratégiaformálás hosszú távú követelményeivel. A hosszú távú stratégiai-külpolitikai és a rövid távú belpolitikai szempontok közötti összhang hiánya magyarázza egyfelől az amerikai stratégiai prioritások gyakori változásait a második világháború óta eltelt időszakban. Másfelől ez a magyarázata az amerikai retorika és a tényleges stratégiai-külpolitikai lehetőségek, tettek közötti tartós különbségeknek a kelet-nyugati kapcsolatokban. A stratégiai koncepciók megvalósításának belpolitikai, illetve szövetségi rendszeren belüli korlátái, költségei mellett nem érdektelen a Szovjetunióra vonatkozó nyugati feltételezések realitását, a célok és a megvalósításukat szolgáló eszközök összhangját, a nyugati ráfordítások és a szovjet politikai engedmények viszonyát is vizsgálni. E tekintetben mindenekelőtt a nagyságrendek érdemelnek figyelmet. A gazdasági fegyverek annál hatékonyabban alkalmazhatók, minél nagyobb mértékben van a célbavett ország ráutalva a nemzetközi együttműködésre. A Szovjetunió esetében a fejlett tőkés országokból származó import a nemzeti jövedelemnek mindössze 4-5 százalékát teszi ki. A nyugati gazdasági fegyverek így - átfogó nyugati exportellenőrzési, -korlátozási intézkedéseket feltételezve is 54
