Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
Az Egyesült Államok kormánya irodát nyitott az amerikai ipar fellegvárában, a Szilikon-völgyben azzal a céllal, hogy lebeszélje az amerikai vállalatokat a keleti kereskedelemről. Az amerikai kormány bilaterális tárgyalásokon meggyőzte Nagy-Britanniát, Franciaországot és Olaszországot is hasonló lépések megtételének szükségességéről. Az egyes COCOM-tagországokat bilaterális tárgyalásokon arra is rávette, hogy szigorítsák nemzeti exportellenőrzési listáikat.28 1982 közepén az Egyesült Államok a KGST-tagországoknak nyújtandó exporthitelek kamatlábainak emeléséhez, az ún. exporthitel-szubvenciók megszüntetéséhez kívánta megszerezni szövetségeseinek támogatását. 1982. június 18-án kibővítették a lengyelországi események ürügyén hozott amerikai szankciók hatályát: az addig csak az amerikai vállalatokra vonatkozó embargó érvényét az amerikai vállalatok külföldi leányvállalataira s az amerikai licenciákat, technológiákat alkalmazó külföldi vállalatokra is kiterjesztették, s az embargót megszegő vállalatokkal szemben szankciókat helyeztek kilátásba. A Reagan-kormány helyzetértékelésével kapcsolatban mindenekelőttt le kell szögezni, hogy a nukleáris fegyverek korszakában a katonai erő stratégiai célok érdekében történő bevethetősége korlátozott, a két nagyhatalom közötti erő- egyensúly megbomlásának globálisan nincs jele, illetve a katonai erőfölényre való törekvésnek nincs értelme.29 Az Egyesült Államok célkitűzéseit Nyugaton is sokan bírálják. Egyebek között vitatják, hogy az Egyesült Államok kapacitásai, erőforrásai elegendők ahhoz, hogy lényeges változásokat kényszerítsenek ki a szovjet gazdaságban és politikában. Nagyságrendi okok miatt nem tartják elképzelhetőnek, hogy az Egyesült Államok politikája következtében egy olyan óriási, természeti és egyéb erőforrásokkal jól ellátott, a politikai és társadalmi stabilitás tartalékaival rendelkező gazdaság, mint a Szovjetunió, összeroppanjon.30 EgyCIA-elemzés szerint „a szovjet gazdaság képessége, hogy import hiányában is életképes maradjon, jóval nagyobb, mint a legtöbb (talán az összes) ipari országé. Következésképpen a Szovjetunió gazdasági fegyverekkel szembeni érzékenysége is korlátozottnak tűnik.”31 Céljainak döntő mértékű megvalósításához az Egyesült Államok nem tudta megnyerni fejlett tőkés szövetségeseit sem, a Reagan elnöki periódusának első két évében követett kelet-nyugati konfrontáció nyugat-nyugati vitává változott. Az amerikai stratégiai koncepciók végrehajtásával kapcsolatos belpolitikai és külpolitikai korlátok nem csekély szerepet játszottak abban, hogy 1982 novemberében az Egyesült Államok kormánya feloldotta a gázvezeték építésének megakadályozására hozott embargóintézkedéseket, 1983 júliusában pedig új hosszú távú gabonakereskedelmi megállapodást kötött a Szovjetunióval. Ezen túlmenően - valószínűleg választási meggondolásokból is - az Egyesült Államok 1984 nyarán sokat enyhített a Lengyelországgal szembeni korlátozásokon. A két nagyhatalom közötti diplomáciai érintkezések stabilizálódása, egyes kis KGST-országok és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok javulása a Reagan-kormány nagyobb fokú kompromisszumkészségéről, némileg higgadtabb vonalvezetéséről tanúskodik. 5°
