Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Losoncz Miklós: Zbigniew Brzezinski: Hatalom és elv. A nemzetbiztonsági tanácsadó emlékiratai, 1977-1981
két; a szándéknyilatkozatok szintjén „an- timachiavellistának” volt. tekinthető; A koncepció további ösztönzést kapott az amerikai társadalomban megerősödött konzervatív értékrendtől, a külpolitika morális tartalmának a fokozása, az arra irányuló törekvés egyszersmind az amerikai társadalomban erősödő konzervatív tendenciákhoz való felzárkózást is jelentette. A „korszellem” követelményeit, a politika ideológiai-morális dimenziója erősítésének szükségességét támasztja alá még az a körülmény is, hogy a fejlett tőkés országok közötti stratégiaformálásban mind jelentősebb szerepet betöltő Trilate- rális Bizottság - az emlékiratok szerint - már a hetvenes évek első felében keresett, és Carter személyében, aki Georgia kormányzója voítj talált is olyan .. előretekintő, az emberi-polgári jogok terén addig is megfelelő bátorságot mutató demokrata párti kormányzót, aki alkalmas a triláterálizmus, azaz az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán közötti kooperáció gondolatának a terjesztésére”. Figyelemre méltó, hogy Brzezinski először a hetvenes évtized első felében találkozott Cartcrral a Trilaterális Bizottság egyik ülésén, 1974-től külpolitikai-stratégiai témájú háttéranyagok írásával segítette választási kampányát, 1975 végére pedig Carter elnökjelölt fő külpolitikai tanácsadójává lépett elő. Az ideológiai-morális tényező stratégiai célok érdekében történő bevetése - amint az eddigiekből is kitűnt --korántsem függetleníthető a többi stratégiai elem alkalmazásától, A triláterálizmus elve - újból Brzezinski gondolatmenetét követve, amely nem az emlékiratokban olvasható először - abból a tényből indult ki, hogy az Egyesült Államok nemzetközi pozícióinak gyengülése miatt, önmagában nem képes tovább betölteni vezető szerepét a világpolitikában, a vezető szerep vállalásának csak a tőkés világ három nagy erőközpontjának szorosabb együttműködésén alapuló stabil mag megteremtése révén van .realitása, E bázisra támaszkodva kívánatos a kooperáció a feltörekvő, gazdaságilag sikeres fejlődő országokkal (Venezuela, Brazília,. Nigéria, SzaúdrArábia, India, Indonézia szerepelt a kiemelt államok között), de Brzezinski meg kívánta őrizni a rendszer nyitottságát más fejlődő országok bevonási lehetőségének fenntartásával. A legszegényebb fejlődő országok gondjait mint a világpolitikát destabilizáló tényezőt „könyörületes segélyekkel” kívánta enyhíteni, nagy súlyt fektetve a multilaterális alapra. E két stratégiai prioritást követte, a Szovjetunióval való enyhülés elősegítése. • ■ . ' A triláterálizmus mint a stratégiai prioritás rendszeréből hamar kitűnik, hogy az amerikai külpolitika morális dimenziójának előtérbe helyezése, így az emberi jogok hangsúlyozása nem kizárólag belpolitikai célokat Szolgált, azaz az előző kormányzattá! szembeni éles kontraszt 'kiemelésével nem kizárólag az amerikai külpolitika társadalmi elfogadottságát, támogatottságát volt hivatva fokozni. Az „Emberi jogok és Amerika szerepe a világban” című fejezetben (124. 1.) Brzezinski maga is felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogok erőteljes hangsúlyozása hatalmas vonzerő az emancipált, de „rendszerint nem demokratikus államok világában”; ezért az amerikai külpolitikában elősegítheti az Egyesült Államok globális érdekeinek érvényesítését. Az emberi jogok kampánya ugyanis demonstrálja a harmadik világ „... felemelkedő nemzeteinek az amerikai demokratikus rendszer realitását, az ellenfelek politikai rendszereivel és praktikáival ellentétben”. Brzezinski szerint-a szovjet ideológiai kihívásra is az a legjobb válasz, ha az Egyesült Államok olyan koncepció mellett kötelezi el magát, amely a legjobban tükrözi politikai-társadalmi berendezkedésének lényegét. Az elnöki direktívákban is megfogalmazódott emberi jogok kampánya, általánosítva a külpolitika morális dimenziójának hangsúlyozásával, viszonylag csekély s nem az eredeti elképzeléseknek megfelelő eredményeket hozott. Brzezinski összefoglalójában kiemeli ugyan, hogy a Wa- tergate-ügy és a vietnami háború évei IJO
