Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Losoncz Miklós: Zbigniew Brzezinski: Hatalom és elv. A nemzetbiztonsági tanácsadó emlékiratai, 1977-1981
után az Egyesült Államok nem utolsósorban a „tradicionális értékekhez” való visz- szatérés következtében ismét megerősödött, ami nagymértékben Carter elnöki tevékenységének tudható be. Az emberi jogok politikája, a morális dimenzió kiemelése nagymértékben hozzájárult az Egyesült Államok nemzetközi elszigeteltségének mérséklődéséhez, illetve felszámolásához, amit a szerző azzal a széles körű nemzetközi támogatással is bizonyít, amelyet országa az iráni eseményekkel, a túszdrámával összefüggésben az ENSZ-ben kapott. Ennek ellenére Brzezinski is elismeri, hogy az amerikai érdekeknek az emberi jogok, a morális dimenzió kiemelése révén történő érvényesítését több tényező gátolta. Ilyen volt az, hogy az emberi jogok fő támogatói a különböző országokban a politikai elnyomás áldozatai voltak, míg fő bírálói maguk a kormányok. Másodszor az emberi jogok politikája a kis nem szocialista országokkal szemben volt a leghatékonyabb, amelyek nem tudtak ellenállni az amerikai nyomásnak. (129. 1.) Dél-Korea vagy Brazília esetében az amerikai érdekek érvényesítéséhez az emberi jogok politikáján kívül más eszközökre is szükség volt. E két utóbbi ország példája néhány más érdekes körülményre is felhívja a figyelmet. Először arra, hogy a morális dimenzió lényeges alkalmazási korlátja a hetvenes évek világgazdasági változásai, kihívásai nyomán felgyorsult világméretű differenciálódási folyamat, amely - eltérő gazdasági és humán környezetben, a nemzeti sajátosságokra nagymértékben támaszkodva végrehajtott alkalmazkodási politikák sikerei szerint - sokkal kevésbé kedvez az „egypályás”, unilineáris fejlődésnek, fejlődési koncepciók elterjedésének, következésképpen egy ország politikai, gazdasági intézményrendszere, ideológiája mechanikus átvételének, mint korábban. Az amerikai ideológia, így az amerikai típusú jólét, fogyasztási modell sokkal több követőre talált az ötvenes években, amikor a gazdasági növekedés egyik fő hajtóereje a szériaigényes ágazatok (gépkocsi, tartós fogyasztási cikkek stb.) piacát bővítő, uniformizált tömeg- fogyasztás volt, mint a hetvenes években, amikor a nemzetgazdaságok, a vállalatok, az egyének teljesítményének differenciálódása a fogyasztás, de az ideológia terén is a sokszínűségnek, a más nézetekkel szembeni nagyobb fokú toleranciának, a fejlődéstörténeti-eszmetörténeti örökség erőteljesebb figyelembevételének kedvez. Ez nemcsak a polgári demokrácia értékeinek fensőbbségét hirdető emberi-állampolgári jogok amerikai értelmezésére vonatkozik, hanem a moralizáló ideológia stratégiai célok érdekében való felhasználására általában is. A morális, ideológiai tényező alkalmazása körül az amerikai kormányban is folytak viták. Carter azt hangsúlyozta, hogy a hatalom eszköze lehet morálisan kívánatos célok elérésének, azaz az Egyesült Államoknak arra kell használnia hatalmát, erejét, hogy világméretekben javítsa a humán feltételeket. Ezzel szemben Brzezinski szerint az amerikai érdekek védelmében, az emberi jogok előreviteléhez hitelt érdemlő erőre is szükség van. Brzezinski elképzeléseinek megvalósítását Brown akkori hadügyminiszter támogatta, Vance külügyminiszter ellene volt (főleg az emberi jogok politikája szovjetamerikai viszonylatokban történő alkalmazásának), ehelyett a fegyverzetkorlátozásra helyezte a hangsúlyt. Carter elnök, akiről Brzezinski egyébként mindig a legnagyobb tisztelet hangján ír, bizonyos ügyekben Brzezinski mellett volt, de elnöksége alatt végig ingadozott Brzezinski és Vance között. A gyakorlati politikai tapasztalatok is hamar felhívták arra a figyelmet, hogy a morális dimenzió csak megfelelő politikai erővel alátámasztva alkalmas stratégiai célok elérésére. Az elnöki periódus első, I977_I97^ közötti szakaszát követően az Egyesült Államok kormánya mind szélesebb körben folyamodott katonai vagy gazdasági erővel alátámasztott lépésekhez stratégiai pozícióinak megszilárdítása vé
