Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL - Janech István: A Szovjetunió második világháborús szerepvállalásáról
és a szovjet kormány hivatalos dokumentumai. Ezt hangsúlyozták például az SZKP KB-nek a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulójával kapcsolatban kiadott tézisei, az SZKP KB határozatai a Szovjetuniónak az 1941- 1945-ös nagy honvédő háborúban aratott győzelme 30. és 40. évfordulójáról stb. A győzelem 40. évfordulójával kapcsolatos határozat megállapítja, hogy „ ... a második világháborús győzelem kivívásához nagyban hozzájárultak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, a Hitler-ellenes koalíció más államai, népei és hadseregei”. De mint a továbbiakban ez a dokumentum hangsúlyozza, a Szovjetunió és fegyveres erői döntő módon járultak hozzá a fasiszta Németország és szövetségesei elleni győzelemhez, Európa népeinek a fasiszta rabság alóli felszabadításához, a világ civilizációjának megmentéséhez, becsülettel teljesítették hazafias és internacionalista kötelességüket. Ebben áll hatalmas érdemük az emberiség előtt.” Negyven év elmúltával elemezve a szovjet állam és fegyveres erői győzelmét, látni kell annak hatalmas befolyását a világtörténelem egész további menetére, ami azt eredményezte, hogy a nemzetközi imperializmus meggyengült, a béke, a demokrácia és a szocializmus erői pedig megerősödtek. A nemzetközi imperialista reakció fő erőinek, a fasiszta Németországnak és a militarista Japánnak a vereségével megkezdődött a gyökeres változások folyamata a szocializmus és a kapitalizmus közötti erőviszonyokban. Kialakult és megerősödött a szocialista világrendszer, amely a társadalmi fejlődés döntő tényezőjévé vált. M. Monyin végezetül megállapítja, hogy ,,... napjainkban a háború megakadályozásának döntő tényezője a szocialista közösség országainak összeforrott- sága, akcióik egysége a nemzetközi politika kérdéseiben.” P. Zsilin altábornagy, a SZUTA levelező tagja írásában (A fasiszta Németország feletti győzelem és a világ népeinek sorsa) a második világháború történelmi tapasztalataival foglalkozik. A szerző felidézi az 1941 nyarára kialakult katonai-politikai helyzet sajátosságait. A Szovjetunió legyőzése a hitleri fasizmus elsődleges fontosságú feladata volt a világuralomhoz vezető úton. „Ha területeket akarunk szerezni Európában - írta Hitler a Mein Kampf-ban akkor ez csakis Oroszország kárára történhet. Ezért az új birodalomnak a korábbi lovagrendek útvonalán kell haladnia...” S Kelet felé is fordult azután, hogy Németország meghódította Lengyelországot, Franciaországot, Dániát, Luxemburgot, Norvégiát, Hollandiát, Jugoszláviát, Görögországot. A Szovjetunió háborús tehervállalása jellegének érzékeltetésére a szerző megszólaltatja Erskine Coldwell amerikai írót, aki 1941 nyarán a Szovjetunióban tartózkodott. „Nem számítva arra, hogy valaki is értük fog harcolni, az oroszok ebben a háborúban napi 24 órát és heti hét napot harcoltak a győzelemért. S ilyen eltökélten, s lehet, hogy ilyen sikeresen harcoltak volna abban az esetben is, ha valamikor nem jött volna meg a segítség Anglia és Amerika részéről.” A szerző áttekinti a szovjet hadsereg erőfeszítéseit, a náci hadsereg megállásáig elemzi a háború menetében döntőnek bizonyult csaták körülményeit, a szövetségesekkel való együttműködés, a második front megnyitásának kérdéseit. Ezt követően leszögezi, hogy a szovjet-német front volt a második világháború fő és döntő frontja. Kutatók kiszámították, hogy a fasiszták a szovjet hadsereg elleni csatákban vesztették el katonáik és tisztjeik több mint 73 százalékát, harckocsijaik és ro- hamlövegeik 75 százalékát, légierejük több mint 75 százalékát. A háborús évek a szovjet gazdaságban a példa nélkül álló alkotó munka évei voltak. A szovjet emberek újra felépítettek az Uraiban, Szibériában és Közép- Ázsiában 2250 nagy iparvállalatot, a fel135
