Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL - Janech István: A Szovjetunió második világháborús szerepvállalásáról
szabadított szovjet területeken több mint 6000 üzemet és gyárat állítottak helyre; 24 kohót, 128 martinkemencét és 56 hengersort indítottak be stb. Ennek eredményeképpen a szovjet hadsereg elegendő mennyiségben jutott hozzá az első osztályú haditechnikához és fegyverzethez. 1941 júliusa és 1945 augusztusa között a Szovjetunió 102,8 ezer harckocsit és önjáró tüzérségi löveget gyártott (az Egyesült Államok 99,5 ezret, Németország 43,4 ezret), ezenkívül az összes típusból és űrméretből 834 ezer löveget és aknavetőt (az Egyesült Államok 651 ezret, Németország 394,5 ezret). P. Zsilin aláhúzza, hogy a háború menete és eredménye óriási hatást gyakorolt a világ politikai-társadalmi fejlődésére, kedvező feltételek alakultak ki a népi demokratikus forradalmakhoz Európa és Ázsia számos országában, a megindult fejlődés során létrejött és megerősödött a szocialista világrendszer. „A háborús győzelem kivívása történelmi határ volt az emberiség sorsában, nem maradt azonban csupán egy újabb történelmi fordulópont. Á második világháború katonaistratégiai és társadalmi-politikai eredményei annyira jelentősek és sokrétűek, hogy a világ napjainkban is tovább érzi reális hatásukat.” A szerző arra a következtetésre jut, a háború egyik fő tanulságaként, hogy ,, . . . megbukott az a szovjetelle- nesség, amelyet a háború előtti években számos nyugati hatalom a politikája alapjának tekintett. A történelemnek ez a leckéje időszerű napjainkban is: megmutatja, hogy kilátástalan arra a szovjetellenes- ségre számítani, amelyet megpróbálnak szítani az Egyesült Államok, Nyugat- Európa és a Távol-Kelet politikai köreiben.” A második világháború tanulságának ismerete hozzájárul a korunk fő kérdéseivel kapcsolatos helyes álláspont kialakításához. Ennek különös aktualitást ad az a tény, hogy „ . . . még sohasem merült fel ilyen élesen a világháború megakadályozásának és a béke megőrzésének a problémája”. A történelem tanulsága-írja a szerző -, hogy ,,. .. addig kell a háború ellen harcolni, amíg nem robbant ki”. Emlékeztet azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a Szovjetunió és a többi békeszerető ország tett az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozására. Egy másik kiemelkedő jelentőségű tanulságként említi a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének lehetőségét. (Az antifasiszta koalícióhoz a háború végén már több mint 50 állam tartozott.) ,,Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia együttműködése a Szovjetunióval biztosította azt, hogy 1945-ben aláírták a jaltai és a potsdami megállapodásokat, amelyek lefektették a háború utáni együttműködés fejlesztésének alapjait... A Hitler-ellenes koalíció számos országának a háború éveiben folytatott együttműködése biztosította annak reális lehetőségét, hogy létrehozzák az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Az ENSZ mint a népek legfelsőbb fóruma hatékony eszközzé vált abban a harcban, amely a béke biztosításáért folyik a világon.” Erre - mutat rá a szerző - szükség is van. Hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok jelenlegi politikája a katonai egyensúly megbontására, katonai fölény megszerzésére törekszik a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szemben. E politikával szemben a Szovjetunió egész sor fontos békekezdeményezést tett. P. Zsilin aláhúzza, hogy a történelmi tapasztalat is bizonyítja: a Szovjetunió olyan hatalmas potenciállal rendelkezik, amely biztosítja a jelenleg fennálló katonai paritás megőrzését az Egyesült Államok és a Szovjetunió, illetve a NATO és a Varsói Szerződés között. A történelem tapasztalatai politikai realizmust sürgetnek, a béke, a demokrácia és a haladás összes erőinek akcióegységét igénylik. Az internacionalista fegyverbarátság című cikkében Sz. Tyuskevics professzor a szocializmus kollektív védelmének kérdéseivel foglalkozik. „A szocializmus vívmányainak védel136
