Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Dunay Pál: A békekutatás szerepe a közvéleményformálásban (Kerekasztal-konferencia)
Ez az előadás is élénk vitát váltott ki. A résztvevők általában nem osztották Hylke Tromp pesszimizmusát. Kiemelték, hogy a békemozgalmak - a békekutatás bizonyos eredményeit felhasználva - tárgyalásokra ösztönzik a kormányokat, s ez már önmagában sem csekélység, sőt hozzátették azt is, hogy a békekutatás nyilvánosságra hozott s részben a békemozgalmak által is hangoztatott eredményei akadályozzák a NATO-t a közvélemény hatékony befolyásolásában. Példaként említették az északi atomfegyvermentes övezet kérdését: ezt ugyanis a békekutatók és a békemozgalmak állandóan napirenden tartják, aminek eredményeként ez annyira bekerült a skandináv államokban a lakosság köztudatába, hogy a kormányok is ismételten kénytelenek e kérdéssel foglalkozni. Vitába szálltak a nukleáris elrettentés Tromp által adott értékelésével is. Valójában ugyanis nem a nukleáris elrettentés hozta létre az atomfegyvereket, hanem fordítva, az atomfegyverek szükségességének bizonyítására ideológiaként használják az elrettentés szükségességét. A tömegtájékoztatás szerepét a közvélemény alakításában két előadás elemezte. Lá^ár Guy abból indult ki, hogy az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatai nagyobb mértékben romlottak meg, mint a két tömbhöz tartozó kisebb európai államok viszonya. Ez a helyzet választás elé állította a kisebb szocialista országok tömegtájékoztatását. Dönteniük kellett ugyanis arról, hogy mit emeljenek ki erőteljesebben: az Egyesült Államok nemzetközi feszültséget fokozó külpolitikáját, vagy azt, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok más területein fennmaradt az együttműködés, továbbá hogy az amerikai-nyugat-európai viszonyban az érdekellentéteknek vagy a változatlanul fennálló együttműködésnek adjanak-e nagyobb hangsúlyt. Azt a kérdést - folytatta Lázár Guy -, hogy a tömegtájékoztatás e folyamatokból mit hangsúlyozzon : a nemzetközi feszültség fokozódását vagy a kelet-nyugati együttműködés folytatódását, annak fényében válaszolhatjuk meg, hogy kinek s%ól a tájékoztatás. A diplomáciai partnereknek, az ország szövetségeseinek vagy ellenfeleinek, avagy a hazai olvasóknak, rádióhallgatóknak és tévénézőknek. Amikor ugyanis a külpolitikai eseményekről szóló tájékoztatást elsődlegesen diplomáciai megfontolások befolyásolják, akkor annak értékelését nem információértéke, hanem politikai értéke határozza meg. Az előbbihez szorosan kapcsolódó kérdés, hogy milyen célt szolgál a tájékoztatás. Igazolnia kell-e az egyes külpolitikai lépéseket, vagy csak az ország külpolitikai irányvonalának elfogadtatásához kell hozzájárulnia ? Hiszen ha az utóbbi célt követi, akkor a külpolitikai tájékoztatásnak az egyes események megismertetésében jóval nagyobb a mozgástere. Tapio Varis előadása - emlékeztetve arra, hogy közeledik a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulója-azt vizsgálta, hogyan valósul meg egyes államok televíziós adásaiban az államok kulturális együttműködése, honnan és milyen jellegű adásokat vesznek át egymástól. A technikai lehetőségeket vizsgálva ugyanis igen nagyok a különbségek. A Föld lakosságának csak mintegy fele jut hozzá ahhoz, hogy televíziót nézzen. Az UNESCO 1973-ban, illetve 1983-ban 127
