Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Dunay Pál: A békekutatás szerepe a közvéleményformálásban (Kerekasztal-konferencia)
ötven országra kiterjedő vizsgálatot folytatott az információk nemzetközi áramlásáról. Két fő következtetése: i. Az áramlás egyirányú, néhány nagy exportáló állam látja el programmal a világ többi országát. 2. Az átvett műsorok túlnyomó része szórakoztató jellegű. Ez a helyzet a két vizsgálat között eltelt tíz év alatt nem változott. A legtöbb műsort az Egyesült Államok exportálja. Vannak olyan latin-amerikai országok, amelyek összes műsorimportjának háromnegyede származik az Egyesült Államokból. Ugyanakkor az Egyesült Államok összes televízióadását figyelembe véve mindössze 2 százalékot importál. Ennek mintegy fele Nagy-Britanniából és Mexikóból származik. A vizsgált kéthetes időszakban semmilyen műsort nem importáltak a Szovjetunióból és a kelet-európai szocialista országokból. A Szovjetunió, amely 1973-ban összes televízióadásának 5 százalékát importálta, ezt 1983-ra nyolc százalékra növelte. Ezek a programok egyaránt származtak szocialista, tőkés és fejlődő országokból. Az átvett program 39 százalékát tették ki szórakoztató filmek és tv-show-k, 33 százalékát sportműsorok, s igen magas — 20 százalék - az átvett hírműsorok aránya. A nyugat-európai országok adásainak mintegy 30 százaléka importműsor. Ennek 44 százaléka az Egyesült Államokból, 16 százaléka Nagy-Britanniából, mintegy 5-10 százaléka Franciaországból és a Német Szövetségi Köztársaságból származik. A nyugat-európai importból a kelet-európai szocialista országok átlagosan 3 százalékkal részesülnek, aminek legnagyobb hányadát filmek alkotják. A legtöbbet Franciaország vesz át (7 százalék), majd a nyugatnémet ZDF (6 százalék), Finnország (4 százalék) és a BBC (3 százalék) következik. A kelet-európai szocialista országokból a vizsgálat Bulgáriára, Csehszlovákiára, az NDK-ra és Magyarországra terjedt ki. Ezek az államok adásaik mintegy 24 százalékát veszik át a Szovjetuniótól. Külföldről átvett adásaik további 16 százaléka az NSZK-ból, 11 százaléka Franciaországból, 10 százaléka Nagy-Britanniából, 5 százaléka az Egyesült Államokból származik. A négy ország a vizsgált két hétben 26 országból közvetített különféle műsorokat. Tapio Varis szerint ez is bizonyítja, hogy a kelet-európai szocialista országok nyitottak a kulturális cserében. Az, hogy az európai országokban nőtt az átvett adások aránya, és hogy Nyugat-Európában rendszeresen bemutatnak a szocialista országokban készült programokat - az Egyesült Államok kivételével -, az enyhülési folyamat pozitív hatásait bizonyítja a kulturális csere és az információk áramlása területén. (Véleményem szerint azonban a két vizsgálat időpontjának megválasztása felvet bizonyos problémákat. Azok a pozitív hatások ugyanis, amelyeket az enyhülés eredményezett, jórészt már az első felmérés időszakában, 1973-ban is fennálltak. Mondhatjuk úgy is, hogy „Helsinki szelleme” már a záróokmány aláírása előtt is hatott. Ehhez képest az 1983-as vizsgálat nem feltétlenül mutat politikailag értékelhető eltéréseket. Sőt a szovjet-amerikai viszony 1973-ban egyértelműen jobb volt, mint 1983-ban.) 128
