Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Dunay Pál: A békekutatás szerepe a közvéleményformálásban (Kerekasztal-konferencia)
dig az alakulóban levő külpolitikáról tájékozódhatnak, így információhiányban szenvednek és könnyen befolyásolhatók, míg a külügyek irányítói az adott területen magukhoz ragadják a kezdeményezést, jól szervezettek, és információs monopóliummal is rendelkeznek. Ez a hagyományos külpolitikai döntéshozatali modell azonban - Alger szerint - különféle mozgalmak kihívásával néz szembe. Ezek — például a békemozgalmak - nem egyszerűen elutasítják a hivatalos állami biztonságpolitikát, hanem alternatív javaslatokat is előterjesztenek. Több tényező hatására azonban az elmúlt években növekedett a lakosság széles rétegeinek külpolitikai aktivitása. Alger a következőkre hívja fel a figyelmet: Az az állami ideológia, miszerint a külpolitikai elit alkalmasabb „a nemzeti érdek” megfogalmazására és védelmére, mint a „mindennapi emberek”, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az államok biztonsága nevében a világ jelenleg évente ötszázmilliárd dollárt költ fegyverekre, ami mind nemzetközileg, mind az egyes országokban a biztonság hiányának fontos oka. Ugyanakkor emberek milliói halnak meg vagy szenvednek éhínségtől, a megfelelő lakáskörülmények, az orvosi ellátás és a közoktatás hiányától. Ezért sokan vélik úgy, hogy képesek lennének olyan politika kialakítására, ami megfelelőbb biztonságot eredményezne. Az emberek mindennapi életükben egyre közvetlenebbül érdekeltek a nemzetközi kapcsolatokban mint fogyasztók, exportra termelő munkások, transznacionális vállalatok dolgozói, illetve egy lehetséges nukleáris háború áldozatai. A sugárhajtású repülőgépek és a műholdas távközlés tovább növelték a kapcsolatok intenzitását. Az emberek minél inkább azt érzékelik, hogy mindennapi életükben növekvő mértékben érdekeltek a nemzetközi kapcsolatokban, annál inkább kívánnak valamilyen ellenőrzést gyakorolni fölöttük. Mind többen ébrednek rá arra, hogy nemcsak a külügyi és katonai szervek érdekeltek a külpolitikai döntéshozatalban, hanem valamennyi kormányzati szerv. Minden fontos belpolitikai kérdésnek van nemzetközi vonatkozása, ami azt jelenti, hogy a kül- és belpolitika hagyományos megkülönböztetése, amire az állami ideológia épül, többé nem releváns. Alger szerint változások történtek a békekutatásban, amelyet olyan európaiak hoztak létre, akik féltek a háborútól, az atomfegyverek kifejlesztésétől és telepítésétől. Egy békés világ megteremtéséhez kívántak hozzájárulni. A direkt erőszak felszámolásával létrehozott békét azonban csak „negatív békének” nevezhetjük. Ahogy a békekutatás egyre inkább globális megközelítésre tett szert, és harmadik világbeli szakemberek is bekapcsolódtak a munkába, szükségessé vált a fogalmak átalakítása. A „pozitív béke” kérdését, vagyis olyan feltételek biztosítását, amelyek között az egyének politikai, gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekre való tekintet nélkül válthatják valóra lehetőségeiket, fel kellett venni a békekutatás témái közé. Hiszen egy olyan tudomány, amely az emberi méltóságban és az emberi élet értékében való bizalmon alapul, nem hagyhatja figyelmen kívül az ínség által okozott megalázást és halálozást, s nem korlátozhatja 124
