Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Dunay Pál: A békekutatás szerepe a közvéleményformálásban (Kerekasztal-konferencia)
figyelmét kizárólag a háborúkra. A „pozitív” és a „negatív” béke ma már kevésbé különböztethető meg. A világon számos olyan csoport működik, amely kormányzati szervek külpolitikáját kívánja befolyásolni. Gondot okoz azonban, hogy ezek a mozgalmak vagy rövid ideig, vagy ciklikusan működnek, míg a biztonsági kérdések befolyásolásához állandó szervezettségű alakulatokra lenne szükség. Ez a helyzet azzal a kihívással szembesíti a békekutatókat, hogy nagyobb figyelmet kell fordítaniuk „a mindennapi emberek”, saját helyi közösségük igényeire. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a békekutatók a külpolitikai elitre, intézményeikre összpontosítják kutatásaikat, s bár nem szándékosan, elsősorban kizárólag ennek a vezető rétegnek a tudását szolgálják. A „globális gondolkodás és a helyi cselekvés” összekapcsolásának nézete általánosan elterjedt, de az emberek nagy része még nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy ezt tartalommal tölthesse meg. Ennek a tudásnak a biztosítása - a szerző szerint - a békekutatók feladata. Az előadásokban kifejtett nézetek élénk vitát váltottak ki. A hozzászólók megállapításai szerint a tanulmány abból indul ki, hogy a döntéshozók és a tömegek élesen elválnak egymástól, holott a feladat éppen annak kialakítása, hogy a tömegek a döntéshozókra - a politikai intézményrendszer révén - hatást gyakorolhassanak. Meg kell jegyezni, hogy az előadás tapasztalati anyaga „egy partikuláris közösségből”, az Egyesült Államokból származik, s nem alkalmazható automatikusan más földrészeken, például Európában sem, s hogy a kis országokban a makro- és mikroszféra nem válik el élesen egymástól, ami pozitívan hat a döntéshozatal demokratizmusára. A hozzászólók azt is érintették, hogy a pluralista demokráciákban milyen gondokat okozhatnak a még alakulóban lévő politikai - így külpolitikai - információk nyilvánosságra hozatala terén az ellenzékkel kapcsolatos megfontolások. Elhangzott, hogy a politikai vezető réteg manipulálja a közvéleményt, többek között a biztonsági kérdésekre vonatkozó információk visszatartásával. Például a közvélemény csupán röviddel az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták és robotrepülőgépek telepítését megelőzően tudott bekapcsolódni a kérdés megvitatásába, A helyzet most hasonlóan alakul a világűr militarizálásával kapcsolatban; a fejlesztés már egy évtizede folyik, információk mégis csak az elmúlt évben kerültek nyilvánosságra, ekkor vált lehetségessé, hogy a közvélemény nyomást gyakoroljon a politikai vezetésre. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a tömegeket a való tényekkel kell megismertetni, az a cél, hogy a biztonságpolitikai, stratégiai realitásokhoz ne csak érzelmi, hanem értelmi viszony is fűzze a lakosságot. Ezt hangsúlyozta előadásában Hylke Tromp is, rámutatva, hogy a békére nevelés keretében mindenekelőtt ismereteket kell közvetíteni a tömegtájékoztatásban is, mivel a tömegek rendkívül tájékozatlanok a világ helyzetéről, katonai, politikai állapotáról. Szerinte a tudományos igényű elemzések máig sem jutottak túl néhány közös hiedelem és naiv dogma kimondásán. A békekutatók továbbra is vakon elfo125
