Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
adott politikai feltételek között az összekapcsolási politika - a jelek szerint - csekély mértékben befolyásolta a kedvező gazdasági feltételek kihasználását. 1973 után a világpiaci kőolajár-emelkedések a kőolajexportőr Szovjetunió számára pótlólagos gazdasági ösztönzőket jelentettek a kelet-nyugati kapcsolatokban. 1975 eleje és 1977 eleje között a szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok amerikai részről ad hoc döntések alapján fejlődtek. A Ford-kormányzat a Water- gate-üggyel és a vietnami traumával kapcsolatos bel- és külpolitikai problémák súlya alatt nem tudott sem új stratégiát kialakítani, és nem volt képes arra sem, hogy a Nixon-Kissinger-féle doktrínát - korlátáitól és ellentmondásaitól függetlenül - legalább a korábbi következetességgel alkalmazza. A Carter-kormány kísérletei stratégia kialakítására (1977-1980) A Carter-kormány kelet-nyugati kapcsolatokat illető politikáját nagymértékben befolyásolták a Nixon-Kissinger-féle doktrína tapasztalatai, amelyek jelentősen polarizálták az amerikai stratégiai gondolkodást. Az egyik oldalon Vance külügyminiszter és egyik tanácsadója, Marshall Shulman állt (a szovjet-amerikai kapcsolatokért felelős, minisztériumok közötti koordinációs bizottság vezetője volt), aki a Szovjetunióval való megegyezésben, azaz a SALT-II tárgyalások sikerében való érdekeltség hangsúlyozásával a kapcsolatok kooperatív elemeit emelte ki.21 Vance és Shulman ellenezte a Szovjetunióval szembeni „emberi jogok” kampányt, s a regionális konfliktusokat inkább helyi tényezőknek tulajdonította, nem pedig a Szovjetunió nemzetközi aktivitásának. A másik oldalt Sámuel Huntington, a Nemzetbiztonsági Tanács tagja képviselte a legkövetkezetesebben.22 Koncepcióját - megkülönböztetve a Kissinger- féle szelektív megközelítéstől - a nyugati politológiai szakirodalom „átfogó alkudozásnak” (comprehensive bargaining) nevezi. Helyzetértékelése szerint a szovjet-amerikai kapcsolatokat a konfliktus és a kooperáció egyidejűsége jellemzi, amin belül azonban a katonai konfliktus valószínűségét csekélynek ítélte. Gondol- latmenete abból indult ki, hogy a Szovjetunió gazdasági teljesítményének a fokozása nagymértékben függ a nyugati technológiák importjától. Ebből következően úgy vélte, hogy megfelelő szabályozás esetén a gazdasági kapcsolatok alkalmasak a szovjet kül- és belpolitika befolyásolására. Az amerikai stratégia céljaként azt fogalmazza meg e koncepció, hogy gazdasági erejének és technológiai fölényének érvényesítésével az Egyesült Államok ösztönözze a Szovjetuniót az együttműködésre, a regionális konfliktusok és feszültségek csökkentésére, a leszerelésre. E célok megvalósítását - Huntington szerint - a szabályozott vagy feltételekhez kötött (conditioned flexibility) rugalmasság doktrínája szolgálja a leghatásosabban. Ennek az elgondolásnak az értelmében az Egyesült Államok a szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok terjedelmében és jellegében végbemenő változásokat az amerikai nemzetbiztonsági és poli44
