Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
tikai célok eléréséhez kapcsolja. A doktrína sikere ebből következően attól függ, vajon képes-e az Egyesült Államok rugalmasan szabályozni a technológiatranszfert a Szovjetunióval szembeni hosszú távú biztonsági érdekeinek és politikai kapcsolatainak megfelelően. Amíg a Kissinger-féle koncepció gerince a kereskedelem volt, addig Huntington a szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok növekedését az amerikai hitel- nyújtástól kívánta függővé tenni. Ezért síkraszállt a Jackson-Vanik- és a Steven- son-féle kiegészítés mélyreható reformjáért, az exportellenőrzéshez hasonló hitelellenőrzési mechanizmus kialakításáért. A koncepció részletesebb ismertetése messze meghaladná e tanulmány kereteit. Arra azonban mégis érdemes utalni, hogy Huntington és más amerikai szakértők szerint - zökkenőmentes működés esetén - a gazdasági diplomácia és az átfogó alkudozás mindkét ország érdekeit szolgálja, mert annak révén mind a Szovjetunió gazdasági és technológiai szükségleteit fedezni lehet, mind pedig az Egyesült Államok külpolitikai érdekei érvényesíthetők. A növekvő amerikai kooperáció a jövőben az Egyesült Államok gazdasági érdekeit is szolgálja, amennyiben például sor kerül amerikai részvételre a szovjet energiahordozó- és nyersanyagtartalékok kitermelésében. A szabályozott rugalmasság elnevezésű gazdasági diplomácia tehát — legalábbis a deklarált amerikai szándéknyilatkozatok szintjén - az érdekek egyensúlyára alapozva mindkét állam elsődleges érdekeit szolgálni hivatott kölcsönös, viszonosságon nyugvó, szimmetrikus kapcsolatokat kívánt megvalósítani a két állam között. A stratégia sikertelensége, kudarca - az alkotó szerint - a gazdasági kapcsolatok megszűnéséhez vezethet, ami mindkét országnak számottevő politikai, stratégiai és gazdasági veszteségeket okozhat.23 A stratégiaformálást nehezítette, hogy mindkét nézetrendszert különböző oldalakról bírálták. A Vance-féle koncepció főként a kereskedelmi bürokrácia érdekeinek nem felelt meg. A Kereskedelmi Minisztérium szerint ugyanis a kereskedelmet még jobban el kellene választani a politikától. Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó - másokkal együtt - Huntingtontól eltérően többé-kevésbé állandó, széles körű exportellenőrzést kívánt fenntartani a Szovjetunió gazdasági fejlődésének megakadályozására, illetve késleltetésére. Brzezinski nem tulajdonított kitüntetett jelentőséget a szovjet-amerikai kapcsolatoknak, következésképpen nem tartotta indokoltnak, hogy a Szovjetunió az amerikai érdekek középpontjába kerüljön. Abból indult ki, hogy a korábbi évtizedekben még „bipoláris” világ mindinkább több pólusúvá válik. Ennek megfelelően Brzezinski nagyobb figyelmet kívánt a fejlődő országokra fordítani, vagy önálló amerikai politika, vagy az Egyesült Államokat, Nyugat- Európát és Japánt tömörítő Trilaterális Bizottság politikája keretében. E koncepció szerint az Egyesült Államoknak és a többi fejlett tőkés országnak a fejlődő világ meghatározott, többnyire iparosodottabb országaival célszerű az ipari munkamegosztást és a politikai kapcsolatokat fejlesztenie, illetve elmélyítenie. Felfogása szerint ugyanis abban az esetben, ha a fejlett tőkés országok az afrikai, az 45
