Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Pécsi Kálmán: A KGST és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatok
ban azonban mi is nyújtunk — nem is csekély mértékű - segélyt különféle formákban (segélyek, árszubvenciók, preferenciák stb.). A nemzetközi segélyezési szervezetekből való kimaradásunk olyan képzeteket kelt, hogy elzárkózunk a világgazdaságtól, autark utat követünk. Ez végül is elméletileg nehezen védhető következményekhez vezet, melyeknek politikai vonzerőnk nem kielégítő növekedése az ára. 2. A szocialista orientációjú és más különféle szempontokból preferált csekély számú fejlődő országgal kapcsolatban nincs pragmatikus alapon kialakított, nyilvánosan hirdetett gazdaságelméleti álláspontunk. A gyakorlatot elemezve az alábbi elméleti következtetéseket vonhatjuk le:- A szocialista orientációjú - vagy más, általunk preferált - országoknál a tőkét és annak hiányát a fejlődési folyamat kritikus gátló tényezőjének tekintjük. Eszerint a közepesen és a legkevésbé fejlett országok tőkehiányuk miatt maradtak - viszonylagosan vagy abszolútan - szegények. Ha ez a hiányzó tényező valamilyen módon - és megfelelő mennyiségben - pótolható, a különféle fejlődési fékek és rendellenességek áttörhetők, és ezek az országok elindulhatnak az önfenntartó gazdasági növekedés útján. Ez az egyszerű feltételezés ad végül is elméleti megalapozást segélyprogramjainknak és intézményeinknek. A külső segély a tőkeáramlás szinonimájává vált.- Segélyeinknek három lényeges követelménynek kell megfelelniük. Először fedezzék a belső erőforrások és a fejlődés által megkívánt pénzügyi eszközök közötti különbséget. Másodszor, egészítsék ki a belső megtakarítást, s ily módon váljanak ösztönzőjévé többletmegtakarításoknak. Harmadszor, juttassák el a segélyt felvevő gazdaságokat az önfenntartó növekedés állapotába. (Ily módon a külső szocialista segély időleges jelenségnek tekinthető, ami elméletileg megszűnhet akkor, amikor a fogadó ország a kívánatos fejlődés útjára lépett.) Az önfenntartó növekedés elérése lényeges, alapvető strukturális változásokat igényel, ezért a szocialista országok segélyeire még hosszú ideig szükség lesz.- Egyetlen szocialista országtól sem lehetett elvárni, hogy hosszú távú kötelezettséget vállaljon magára egy (vagy több) harmadik világbeli ország fejlődésének finanszírozása formájában. Más, politikailag könnyebben elfogadható érvek kellettek ahhoz, hogy elinduljon a társadalmi erőforrásoknak a KGST-tagálla- mokból a szocialista orientációjú és szegény fejlődő országokba irányuló áramlása. Ezek az indokok különféle formákat öltöttek: morális és humanitárius, katonai és stratégiai, politikai, ideológiai és legvégül néhányan gazdasági érdekként tüntették föl ezen országok segélyezését. Végül is a segélykeretek intézményesültek, az adományozó ország gazdaságának és a külpolitikájának szerves részévé váltak.- A külső segélyprogramokkal kapcsolatos elképzelések számos - olykor ellentmondó - célt tartalmaztak. Lényeges a donor országok azon új elvárása, hogy a segélyekért cserébe valamit vissza is kapjanak. így azonban a segély és a tőkeáramlás más formái összeolvadnak. Úgy tűnik tehát, hogy elsősorban nem általános fejlesztési segélyeket nyújtanak, hanem sokkal inkább konkrét célokhoz 39
