Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Pécsi Kálmán: A KGST és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatok
is. Kelet-Európa a világszocializmus gazdasági segítségnyújtásának a Szovjetunió után egyik legfőbb potenciális tartaléka. A segítségnyújtás szempontjából is alapvető jelentőségű, hogy a ma kisebb-nagyobb gazdasági zavarokkal küszködő Kelet-Európa megerősödjék. Ehhez pedig - prognózisaink szerint - 10-15 évre van szükség.- A harmadik világról mint blokkról már nem beszélhetünk, elengedhetetlen az országok differenciált kezelése. Egységes álláspontot kell viszont kialakítanunk a differenciálás tudományos, elvi alapokon tisztázandó kritériumairól, majd ezt követően egységes politikai és gazdasági hozzáállás elfogadására van szükség, és ennek alapján kell a konkrét gyakorlati, taktikai lépéseket kidolgozni.- Mivel a fejlődő országok leggyorsabban fejlődő csoportjai a kelet-európai országok versenytársaivá váltak a világpiacon, a gazdasági segítség, sőt általában a kölcsönös együttműködés alapjait át kell gondolni.- A kelet-nyugati viszonynak a szocialista és a fejlődő országok közötti kapcsolatok alternatívájaként történő feltüntetése sem politikailag, sem ideológiailag nem támasztható alá semmivel. A békés egymás mellett élés lenini politikájából következő feladat a kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztése is, annak összes gazdasági konzekvenciáival együtt.- A transznacionális vállalatok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek tapasztalatainak felhasználása a szocialista országok és a fejlődő országok közötti kapcsolatokban elsőrendű fontosságú (például a beruházási projektumok megalapozását, a hatékonysági követelmények érvényesítését, a fejlettségi szintek reális figyelembevételét illetően). Erre azért van szükség, mert a szocialista országok nak vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés a tapasztalata abban, hogy miként- kell megszervezni a gazdasági együttműködést ezekkel az országokkal. Feltétlenül szükséges a szocialista orientációjú országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok, elsősorban a gazdasági tanácsok rendszerének őszinte, mélyreható felülvizsgálata. Ha ezt nem tesszük meg, képtelenek leszünk a jelenlegi követelményeket reálisan és racionálisan figyelembe vevő gazdasági együttműködési irányvonalat kidolgozni.- Nem fogadható el az az állítás, hogy a szocialista országok kizsákmányolják a fejlődőket, ha az egymás közti kereskedelem világpiaci árakon folyik. Hisz például Kelet-Európa is súlyos veszteségeket szenvedett az olaj és egyéb energia- hordozók árrobbanásának következtében, éppúgy, mint az olajimportáló fejlődő országok. A kereskedelem előnyös vagy előnytelen volta nem dönthető el kizárólag az árak alapján; a nemzetközi munkamegosztás hasznát a komparatív költségek is befolyásolják. Az egymás közti kereskedelemben tehát ezekre is figyelemmel kell lenni. A szocialista országok jelenleg nincsenek (és a belátható időn belül nem lesznek) olyan helyzetben, hogy a világpiaci ártól mint bázistól el tudjanak térni. Ez utóbbihoz ugyanis belföldi árképzésük, jövedelemszabályozási, adózási stb. rendszereik komoly reformjára lenne szükség, amire csak hosszú távon van kilátás. Ezért a feladat a világpiaci árak és a nekik megfelelő gazdasági feltételek 36
