Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Pécsi Kálmán: A KGST és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatok
A kölcsönös kereskedelem eltérő gazdasági és társadalmi rendszerű országok között megy végbe. A fejlődő országok többsége a tőkés világgazdasági rendszer része, igy valutáris szempontból a tőkés nemzetközi kereskedelem és pénzpiacok szabályainak kell érvényesülniük. A KGST-országok közötti preferenciákat és könnyítéseket ezért e viszonylatban csak a kölcsönösség elve alapján alkalmazhatják. A következő fontos tényező a forgalom összetételének átalakulása. Jelenleg a két országcsoport közötti kereskedelem struktúrája hagyományosnak tekinthető. A KGST-országok zömmel feldolgozóipari termékeket exportálnak, és anyagjellegű árucikkeket importálnak. A sikeres iparosításuk eredményeképpen azonban a fejlődő országok egyre erősödő csoportjai jelentős késztermékexportőrré válnak, s e termékek piacán a világpiac mindhárom régiójában (fejletttőkés, fejlődő és szocialista) versenytársainkká váltak. Ily módon a két országcsoport piaca között korábban kialakult komplementaritás fokozatosan megszűnik. Ezért mihamarabb új, magasabb színvonalon kell azt létrehozni. A kölcsönös konkurrencia erősödése megfelelő valutáris feltételeket kíván, a kétoldalú „puha” klíringvaluták fokozatos mellőzésével át kell térni a konvertibilis valutákban történő elszámolásra. A KGST-országok az exportképes ágazatok gyors ütemű fejlesztésében még a hetvenes években sem vették kellően figyelembe a régión belüli szakosítás lehetőségeit. A párhuzamos fejlesztések következtében az egymás közötti konkurrencia tünetei észlelhetők a fejlődő országok piacain elhelyezhető késztermékek esetében is. Ez valutáris szempontból a kétoldalú kereskedelmi és fizetési kapcsolatok fenntartására ösztönzi a szocialista országokat. A fejlődő országok gépipari felvevőpiaca különösen fontos azoknak a KGST-országoknak, amelyek e termékcsoport tömeges exportját viszonylag nem régen indították be. A piacaik nem túlságosan magas követelményszintje lehetővé teszi, hogy egyes fejlődő országok ezen az alapon is kereskedelmi partnerré váljanak. Az ilyen jellegű árukért történő fizetések kevésbé értékes klíringvalutákban is lebonyolódhatnak. A két országcsoport közötti forgalom áruösszetételére a világpiac fejlődési tendenciái hatnak. A világkereskedelem döntő hányadát - az energiahordozók és egyéb nyersanyagok áremelkedése ellenére - az ipari termékek teszik ki. A csere fő iránya: késztermék késztermék ellenében. Ez az elszámolási és hitel- feltételek alakulását is befolyásolja: egyre nagyobb lesz a közép- és hosszú lejáratú vállalati (cég-) hitelek szerepe. Eddig a kereskedelem fejlődésének hatásait kereskedelempolitikai szempontból, valamint az alkalmazott valuta- és hiteltípusok összefüggéseiben vizsgáltuk. Ezekhez szorosan kapcsolódik a sokoldalúság kibontakozásának kérdése is. A sokoldalúság fejlesztésére irányuló bármilyen valutáris intézkedés - a fejlődő országok vonatkozásában - legfőbb feltétele, hogy létrejöjjön a sokoldalúság a Szovjetunió és a többi KGST-ország közötti kereskedelemben és elszámo33
