Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
A következtetés egyáltalán nem magától értetődő. Szovjet közgazdászok közt vita folyik arról, hogy létrejöttek-e már a közvetlen vállalatközi kapcsolatok feltételei. A válasz azért különbözik, mert az egyes szerzők felfogásában mást és mást jelent a közvetlen kapcsolat. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy „a közvetlen kapcsolatok lényege természetesen nem az, hogy az egyes vállalatok, kombinátok és egyesülések tetszésük szerint szabad adásvételi ügyletekbe bonyolódjanak”, hanem „a kooperáció tervszerű módszereinek továbbfejlesztése”.36 E felfogás már megteremtette ezen együttműködési forma keretfeltételeit.37 Ennek a megközelítésnek módosított változata szerint a közvetlen kapcsolatról szóló 1984. évi rendelkezések teremtették meg a kereteket. Az utóbbiak lényege38 a szovjet vállalatokat eddig zavaró árproblémáknak egy szinte automatikusan működő árkiegyenlítési alappal való megoldása, továbbá - az ágazati és a külkereskedelmi minisztérium egyedi mérlegelésének függvényében — közvetlen termelési együttműködések lehetővé tétele, sőt bizonyos pénzügyi és személyes anyagi prémiumlehetőségekkel történő ösztönzése. Nagyon lényeges az ágazati egyedi engedélyezés mellett az is, hogy a közvetlen kapcsolatból a rendelkezés szerint a szovjet külkereskedelmi vállalat semmi esetre sem maradhat ki, feladata a népgazdasági érdek védelme (ami elsősorban a kétoldalú forgalom egyensúlyának, illetve szállítási fegyelmének a kereskedelempolitikai szempontok szerinti érvényre juttatását, azaz a közvetlen kapcsolatnak a tervszerű forgalom egészébe való beépítését célozza). Épp ezért más szerzők úgy vélik, hogy a valódi vállalatközi együttműködés feltételrendszerét a jövőben kell még majd létrehozni.39 Ez a magyar közgazdászok véleménye mellett a csehszlovák hivatalos álláspont is a kérdésben.40 Mi a teendő? Arra a kérdésre kell elsősorban választ találni, hogy miként lehet a tüneti kezelésen túlmutató olyan hosszabb távú alkalmazkodási stratégiát kialakítani, amely összhangban áll a kelet-európai korszakváltásnak az előző rész hat tényezőjében összegzett feltételrendszerével. Olyan megoldást kell keresni, amely hozzájárul az első részben felvázolt hosszú távú világgazdasági térvesztési folyamat megfordításához. A gazdaságpolitikának és az irányítási rendszernek nemzeti és regionális szinten is olyan megoldásokat kell választania, amely a KGST és a tagországok világgazdasági versenypozíciói javítását eredményezi. Ez a követelmény - másokkal együtt - szerepel a KGST-csúcstalálkozóról kiadott közös okmányokban is.41 Ezek a politikai határozatok vázolják fel sok tekintetben az elkövetkező évek integrációs fejlődésének körvonalait. Mivel a határozatok részletes elemzésére más fórumon már volt alkalmam,42 legyen e helyütt elégséges egy általános megállapítás. A dokumentumok tanulmányozása alapján az a benyomás keletkezik, hogy „téves lenne arra a következtetésre jutni, hogy már kezünkben 21
