Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
van (és ez nem csupán eseti, helyi jellegű) — természetesen független a terv- mutatószám-rendszer milyenségétől, és a közvetlen tervgazdálkodás egész rendszeréből adódik.18 Az is történelmi tény, hogy mint minden nagy országban, a Szovjetunióban is egyfajta befelé fordulás figyelhető meg, vagyis ha választani kell a belső és a külső (gazdasági) célkitűzések között, mert ezek adott esetben egyidejűleg nem érhetők el, akkor rendszerint a belső megfontolások jutnak túlsúlyra. Szovjet részről hivatalosan is ezek indokolták a földgáz-, illetve a kőolaj-szállítások ideiglenes felfüggesztését a nyugat-európai partnereknek 1984- 1985 telén. Ebből pedig az következik, hogy amikor a szovjet napi sajtóból tetszés szerint idézhető közlemények egyöntetű tanúsága szerint az eladók és vevők közti kapcsolat az anyagi-műszaki ellátás területén az átlagosnál is rosszabb és bizonytalanabb a hiányhelyzet miatt, az eddig felsorolt tényezők összhatása folytán a Szovjetunió objektíve nincs abban a helyzetben, hogy a Kelet-Európába irányuló anyag- és energiaszállításait növelje (hosszabb távon akár fenn is tartsa), vagyis hogy az egymással versengő felhasználási célok közül a KGST- exportot helyezze előtérbe, vagy egy ilyen eshetőséget akárcsak komolyan mérlegeljen. Épp ellenkezőleg: a konvertibilis fizetések egyensúlyához szükséges bevétel csak az exportárualapok átcsoportosításával (volt) biztosítható. Szeretném külön is kiemelni, hogy a kelet-európai országok energia- és anyagkeresletét nem a - világpiaci szint fölé emelkedő - transzferrubel-árszint korlátozza. A TR-árak már 1975-1981 között is meredeken emelkedtek, mégis az egyeztetett szállítások visszafogását bejelentő 1981. októberi döntésre volt szükség ahhoz, hogy az energiafelhasználás népgazdasági arányaiban tartós jellegű változások induljanak meg Kelet-Európaban. Világosan kell látni, hogy egyáltalán nem a kelet-európai vásárlóerő hiányára lehet e folyamatokat visszavezetni, mint egyes elemzők19 teszik. Ezt a reálfolyamatok korábbi áttekintése már igazolta. Az összefüggés közvetlenül is megmutatkozik; amikor elszámolási egység helyett valódi konvertibilis pénzt használnak a KGST-kereskedelem lebonyolítására, akkor a keleteurópai vásárlók közül Magyarország például annyira vásárlóerősnek mutatkozott, hogy több mint egy évtizeden át mindig többletet sikerült elérnie. Ez voltaképp csak azt a közgazdaságtanban sokoldalúan bizonyított összefüggést szemlélteti, hogy kétoldalú elszámolási egység esetében - márpedig a TR lényege szerint az20 - nem lehet vásárlóerőről beszélni, továbbá, hogy az egyedi szerződéses árak a forgalomra se szűkítőleg, se bővítőleg nem hatnak. Ez a külső és a belső árak elszakítottságából, továbbá a KGST-beli klíring mint kétoldalú monopólium természetéből fakad; nem jelenti azt, hogy az árak összességének, vagyis a fizetésimérleg-helyzetnek ne lenne a kereskedelmi reálfolyamatokat érintő, cserearányokat befolyásoló hatása. Épp ez az itt tárgyalt probléma lényege: a szerződéses árszint jelentékeny emelkedése sem volt képes arra, hogy korlátozza a kelet-európai országok szovjet fűtő- és nyersanyagok iránti keresletét. A beruházási hozzájárulás kétségkívül hathatós keresletkorlátozó eszköz ugyan, számos ok folytán azonban ezt a formát csak a KGST-beli 16
