Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
energia- és nyersanyagforgalom töredékénél lehet(ett) alkalmazni. Mivel azonban a javak szűkösségét vagy bőségét nem az árak, hanem a kemény, illetve puha áruk némiképp szubjektív kategóriái fejezik ki, a kereskedelmi forgalom fő arányait pedig a magas (politikai) szinten is folyó tervegyeztetés határozza meg, a Szovjetuniónak végeredményben nem maradt hatékony és objektív keresletkorlátozó eszköze. Ez a megállapítás - mint láttuk - a szovjet mechanizmusra is vonatkozik. Ötödik tényezőként a szerződéses ármegállapítás megváltoztatásának egyik mellékterméke említhető. Miközben a KGST együttműködési rendszere egészében változatlan maradt, módosult e mechanizmus egyik eleme. Ez megbontotta a regionális nemzetközi pénzügyi rendszer korábbi összhangját, pénzügytechnikai szempontból is számos máig megválaszolatlan gyakorlati kérdést vetett fel, és közvetlen hatása volt a reálfolyamatokra is.21 E hatások közül a legszembeötlőbb az volt, hogy a kelet-európai országok több milliárd TR-rel eladósodtak a Szovjetunióval szemben. Ez az 1975. évi módosítások részleges voltából adódik: Miközben a kétoldalú kereskedelem mennyiségi szabályozásának eszközei érintetlenül maradtak, a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben éves árképzést vezettek be, anélkül azonban, hogy az ezzel szorosan összefüggő további módosításokat is „átvezették volna” a pénzügyi rendszerben. így például a kivételes kormányközi megállapodásoktól eltekintve a hosszú távú hitelezés máig is a „továbbfejlesztést igénylő formák” között maradt.22 Ez csapódik le abban is, hogy miközben a kelet-európai országok 80 százalékban reálteljesítményekkel egyenlítették ki a Szovjetunió 1973-1985 között 30 milliárd TR-re tehető cserearány-nyereségét, és így csak a cserearány-veszteségük mintegy ötödét jelentő, 5 milliárd TR körüli tartozás hosszú lejáratú hitelezésére lenne szükség;23 e cikk megírásának időpontjában a kérdés még nincs megnyugatóan lezárva. Közgazdasági tartalmát tekintve a TR elszámolási egység volta eleve kizárja azt, hogy a TR-ben jelentkező eladósodást közvetlenül a konvertibilis valutákban jelentkező adósságokkal azonos természetűnek lehetne tekinteni, s kezelésére is ugyanolyan gyógymódokat lenne indokolt keresni. Még klíring- adósságként is sajátos természetű, mivel nem abból fakad, hogy az egyik fél a kétoldalú megállapodásban rögzítettnél kevesebbet szállított. (Ezek azok a kilengések, amelyeket a hagyományos klíringrendszerben a következő évben ellensúlyozni kell.) A jelen esetben azonban arról van szó, hogy a tervegyeztetésben meghatározott mennyiségek pontos szállítása esetén az elszámolásokban hiány mutatkozik. Ez a nemzetközi pénzrendszer féloldalas, az együttműködési mechanizmus egész logikájából kilógó módosításából fakad, ami a „látható kéz” tudatos beavatkozásának, nem pedig az indokoltnál magasabb kelet-európai belső felhasználásnak a hatását mutatja. A KGST-országok nemzeti jövedelmének belső felhasználását döntően a népgazdasági mérlegrendszer alakítja ki, ez utóbbiban pedig a nemzetközi tervösszehangolás végeredményének függvényében határozzák meg a felhasználási lehetőségeket megalapozó forrásoldalt. Ebben az
